Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről

Ô70 â57. szám. működését, ezért mind a Kúrián, mind az ítélőtáblán fellebbezési tanácsot kell szervezni. A törvényszéken azonban ily tanács felállítására nem kerül sor, mert a törvényszék fellebbezési hatásköre a javaslat perorvoslati rendszere értelmében megszűnik. Fellebbezési fokon azonban a szakbírói elem többsége látszik biztosítandónak, minthogy a perorvoslati eljárás inkább jogi természetű kérdéseket vet fel és az elsőfokú bíróság által a bizonyítékok mérlegelése alapján megállapított tényállás — kivételektől eltekintve — a fellebbezési ítélkezés szempontjából irányadó. A fellebbezés alapgondolata az,#hogy a fellebbezési bíróság a helyes ítélkezés több biztosítékát nyújtja, mint az elsőfokú. A hivatásos szakbírák tekintetében ez az elv akként érvényesül, hogy a magasabbfokú bírósághoz olyan bírák neveztetnek ki, akik érettebb koruknál és hosszabb bírói működésüknél fogva nagyobb ítélőképességgel és bőségesebb tapasztalatokkal rendelkeznek és akik jogi képzettség szempontjából is kiválók. Ezeket a szempontokat a fellebbezési ülnökök tekintetében — a lehetséges mértékig — szintén -alkalmazni kell. Figyelembevételük a kiküldő szervezetek feladata lesz, de maga à törvény is gondoskodik bizonyos biztosítékról, amennyiben a fellebbezési ülnöki kórhatárt a harmincötödik életévben jelöli meg. . ) • Á 37. §-hoz. A 37—71. §-ok az ítélet ellen irányuló fellebbezés előfeltételeit, bejelentésének és elintézésének módját szabályozzák. A 37. § (i) bekezdése értelmében az elsőfokú ítélet ellen — akár törvényszéki, akár járásbírósági büntetőtanács hozta azt — fellebbezésnek van helye. E főszabály alól azonban a § (2) bekezdése kivételt állapít meg arra az esetre, ha a bűncselekmény a járásbirósági büntetőtanács, vagy a rendőri büntető-bíróság hatáskörébe tartozik és e minősítés tekintetében a vádló álláspontja az ítéleti döntéssel megegyezik, feltéve hogy az ítélet a terheltre nézve viszonylag csekélyebb súlyú joghátrányokat tartalmaz, vagyis a bíróság csak pénzbüntetést szabott ki, mégpedig háromszáz forintot meg nem haladó összegben, mellékbüntetést nem alkalmazott és az elítéltet magában az ítéletben rehabilitációban részesítette. Csupán a felsorolt előfeltételek együttes fennállása esetére zárja ki a 37. § (2) bekezdése a fellebbezést. Az említett előfeltételek valamennyijének fennállása esetén a fellebbezés arra való tekintet nélkül lesz kizárva, hogy az ítéletet a törvényszéki vagy a járásbírósági büntetőtanács hozta-e. A 38. §-hbz. A jelen § értelmében az ítéletnek mind rendelkező része, mind, indokolása fellebbezéssel támadható meg, sőt fellebbezésnek van helye a rendelkező rész megtámadása nélkül egyedül az indokolás ellen is. Lehetséges ugyanis, hogy a rendelkező rész megfelel ugyan a fellebbező álláspontjának, illetőleg érdekének, az indokolás azonban reá nézve sérelmes. Előfordulhat ez mind a vádló, mind a vádlott szempontjából. . Minthogy a javaslat elejti a semmiségi okok rendszerét, a Bp. 382. §-ától eltérően, eljárási és érdemi okból enged fellebbezést. Érdemi ok alatt az anyagi büntetőtörvény, illetőleg a magánjogi igényre fennálló jogszabályok mellőzését vagy téves alkalmazását, ^úgyszintén az ezek alapjául szolgáló tényállás helytelen megállapítását kell érteni, tehát nem csupán a bűnösség kérdését. Bp. 395. §-a értelmében a fellebbezés bejelentése az ítélet fellebbezett részének jogerőre emelkedését felfüggeszti. Ugyanezt a szabályt tartalmazza a 38. § (3) bekezdése is, mégpedig a fellebbezésre vonatkozó rendelkezések élén, mert a fellebbezés hatályára vonatkozó ez az alapvető szabály ide kívánkozik. À 39. §-hoz.. A jelen § a fellebbezésre jogosultak körét lényegileg a Bp. 383 §-ának megfelelően vonja meg. A sértett jogutódját azonban (Bp. 383. § 3. pont) a javaslat nem ruházza fel fellebbezési jogosultsággal. A Bp. 491. §^-a értelmében