Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről

266 257. szám. i ellen benyújtott kifogások felett megtartott tárgyalása. Amióta azonban az 1930 : XXXIV. törvénycikk a kifogásokat egészen szúk térre szorította, az 1946 : XIV. törvénycikk pedig a kifogások intézményét teljesen megszüntette, a törvényszéki eljárásban sem előzi meg a főtárgyalást tárgyalás. A különös eljárásokban pedig (uzsorabíráskodás, rögtönítélő eljárás stb.) eredetileg is tárgyalásnak nevezték az ítélethozatal alapjául szolgáló eljárási szakot. Az előadottakra figyelemmel a javaslat 22. §-a a törvényszéki »főtárgyalás« elnevezését tárgyalásra változtatja, az arra irányadó szabályokat azonban érintetlenül hagyja. A 23. §-hoz. Az ülnök-rendszernek az általános indokolásban körvonalazott lényegéből következik, hogy az ülnök az ítélőbíróságnak teljesjogú tagja, akit viszont az ítélőbíróéval azonos kötelességek is terhelnek. Nem érinti ezt az elvet az, hogy a tárgyalást az elnök, tehát szakképzett ítélőbíró vezeti, mert a tárgyalás vezetése jogi szaktudást és gyakorlatot igényel. A tárgyalás vezetése természetszerűen nem változtat azon a tényen, hogy az ítélethozatalnál és általában az ügy érdemi elbírálása terén az ülnök az ítélőbíróság többi tagjával egyenlőjogú. Hasonló rendszer érvényesül ezidőszerint a népbíráskodás és a munkásbíráskodás körében. A Bp. 304. §-ának utolsó bekezdése értelmében a vádlotthoz az elnökön kívül sem közvetlenül, sem az elnök közvetítésével senki sem intézhet kérdést. A Bp-nak ez a szabálya a terhelt kíméletéről tanúskodik és abban az elvben gyökerezik, hogy a terhelt nem bizonyítási eszköz. A terhelt helyzetének megnehezítésére szolgálhat — a Bp. felfogása szerint — ha az amúgyis elfogódottsággal küzdő terhelthez az elnökön kívül a bíróság tagjai és a vádló is intézhetnének kérdéseket. Á valóságban azonban a Bp. említett szabálya nehézségekre vezetett és a gyakorlat kénytelen volt azt többé-kevésbbé megkerülni, amennyiben a bíróság, tagjai felhívták az elnök figyelmét valamely kérdés feltevésének szükségességére, a felek pedig bizpnyításíaegészítésképp javasolták további kérdések feltevését. • Kétségtelen, hogy a kérdések pergőtüzében álló terhelt helyzete rendszerint nem előnyös ; nyilvánvaló azonban, Tiogy sokszor előnyt és könnyebbséget jelent számára, ha védője is intézhet hozzá kérdéseket. Mindezekre a szempontokra figyelemmel számos különös eljárás elejtette a Bp. 304. §-ának utolsó bekezdését, a javaslat pedig a fejlődésnek ezt az irányát figyelembevéve, a rend

es eljárásban is lehetővé teszi, hogy a tárgyaláson >a vádlotthoz necsak az elnök, hanem a bíróság többi tagja, a vádló, annak képviselője és a védő is intézhessenek közvetlenül . kérdéseket. A jövőben tehát a vádlottal szemben ugyanazokat a perbeli szereplőket illeti majd kérdezési jog, mint a Bp. 307. §-a szerint jelenleg a tanúkkal és a szakértőkkel szemben. A Bp. 307. §-ának harmadik bekezdése az elnök kötelességévé teszi a kérdés feltevésének, illetőleg a felelet adásnak a megtiltását, ha a kérdés nem tartozik az ügyre, ha a kérdés és felelet másnak becsületét szükség nélkül sérti, vagy ha a kérdés olyan körülményekre vonatkozik, amelynek bev bizonyítását a törvény kizárja. Az említett § negyedik bekezdése értelmében pedig homályos vagy értelmetlen kérdés feltevése esetén az elnök felhívja a kérdezőt szándékának kim agy árazására vagy világos kifejezésére és esetleg maga teheti fel a kérdést. A tárgyalás vezetéséből eredő ezeket a szabályokat a javaslat 23. §-ának (2) bekezdése kiterjeszti a vádlotthoz intézett kérdésekre is. , - A 24. §-hoz. A törvényszéki ügyvitel szabályai a tanácskozás és szavazás tekintetében a törvényszéki bűntető tanácsra nézve is megfelelően alkalmazandók. A szavazás sorrendje tekintetében azonban külön intézkedés szükséges, mert az ülnökök tekintetében rangidősbség nem állhat fenn. Éppen ezért a 24. § a népbíróságra és a munkásbíróságra fennálló szabályt kiterjeszti a törvényszéki