Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-230 • Törvényjavaslat az iparostanulókról és kereskedőtanulókról

108 230. szám. I. FEJEZET. Általános rendelkezések. ' Az 1. § (i) bekezdése az iparostanuló és a kereskedőtanuló fogalmi meghatározását adja. Jelenlegi jogszabályaink ilyen meghatározást nem adnak ugyan, lényegében azonban az iparos-,, illetőleg kereskedőtanoncon ugyanazt értik, mint amit a javaslat iparos-, illetőleg kereskedőtanulón ért, külön tehát csak azt kell kiemelni, hogy az iparos-, illetőleg a kereskedőtanonc elnevezés helyébe az iparostanuló, illetőleg a kereskedőtanuló megjelölés lépett. Ennek az elnevezésváltoztatásnak indoka egyrészt az, hogy a tanonc szó mesterkélt, nyelvünk szellemétől idegen, másrészt az, hogy ehhez a szóhoz olyan kellemetlen mellékzönge tapadt, amelytől csak új elnevezés használatbavételével lehet szabadulni. Ugyanígy a § (2) bekezdésében a tanszerződés megjelölésnek a tanulószerződés megjelöléssel való felváltása a törvény nyelvének természetesebbé tételét célozza. A 2, § a> tanviszony helyett a már említett okokból tanuló viszonyról szól s ez a §, valamint a következő §-ok is a jelenlegi tanoncügyi szabályoktól eltérően, az új gyakorlatnak megfelelően a »munkaadó« megjelölés helyett a »munkáltató« megjelölést használják. Ez a § az általános indokolásban már előadottakból kifolyólag kihangsúlyozza azt, hogy a tanulóképzés egyfelől az üzemben (üzletben), másfelől az iskolában történik, a képzés két helyének —azokat egymás mellé állítva — a javaslat egyforma jelentőséget tulajdonít. A 3. § azt mondja meg, hogy a javaslat szövegében mit kell a »tanuló« és az »iskola« kifejezéseken érteni, ezeket a kifejezéseket ugyanis a javaslat, szövegének egyszerűbbé tétele érdekében, közelebbi meghatározás (iparos-, kereskedőtanuló, ipariskola, kereskedőképzőiskola, stb.) nélkül használja. A 4. § a törvényből folyó hatósági tennivalókat túlnyomórészt ellátó munkaerőgazdálkodási hatóságokat jelöli meg. Ezeknek a tennivalóknak a munkaerőgazdálkodási hatóságokra bízásával a javaslat lényegesen eltér jelenlegi jogunktól s ezáltal egy olyan szerv közreműködését biztosítja, mely a szakmunkásutánpótlás kérdésével főfeladatként foglalkozik. Az ő. § az 1928 : V. törvénycikknek az 52.300/1946. Ip. M. számú rendelettel hatályba léptetett 4. §-ában foglalt rendelkezés következményeként, esetleges félreértések elkerülése érdekében, megismétli a tanulóul alkalmazás alsó korhatárára vonatkozó szabályt, világosan kimondva, hogy azt a kiskorút, aki tizennegyedik életévét még nem töltötte be, az iparban vagy kereskedelemben tanulóként sem szabad foglalkoztatni. A 6. $-nak az a szabálya, hogy tanulót csak a munkaközvetítésre vonatkozó szabályok szerint szabad alkalmazni, megfelel a testi munkások munkaközvetítéséről szóló 6.490/1945. M. E. számú rendeletben foglalt rendelkezéseknek. II. FEJEZET. A tanuló szerződtetésnek feltételei. A 7. § a tanulóul szerződtetés feltételeinek meghatározása során a jelenlegi szabályozástól elsősorban abban tér el, hogy iskolai előképzettségként a népiskolai hat osztály helyett az általános iskola vagy a népiskola nyolc osztályának elvég-