Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-230 • Törvényjavaslat az iparostanulókról és kereskedőtanulókról

230. szám. - 109 zését, illetőleg az ennek megfelelő egyéb iskolai végzettséget kívánja meg : ezzel egyfelől a szakmunkások (iparos- és kereskedősegédek) műveltségi színvonalát kívánja emelni, másfelől a tanulóképzés eredményességét kívánja előmozdítani. Tekintettel azonban arra, hogy az általános iskola csak most épül ki, az átmeneti időre a javaslat szükségesnek tartja annak biztosítását, hogy a kisebb végzettségű fiatalkorúak is szerződhessenek tanulóul. Lehetőséget kíván továbbá adni arra is, hogy különleges méltánylást érdemlő esetben olyan tanulót is szerződtetni lehessen, aki a megszabott képesítést nem szerezte meg. Másfelől a javaslat felhatalmazást ad arra is, hogy olyan ipari (kereskedelmi) szakmákban, amelyekben az általános iskola nyolc osztályának elvégzése sem elegendő, az illetékes miniszter ennél magasabb iskolai előképzettséget szabjon meg. Míg ma csak a gyermekeknek és fiatalkorúaknak kell alkalmasságukat orvosi bizonyítvánnyal igazolniok, a javaslat minden tanulószerződésnek feltételévé teszi a tanuló alkalmasságának pályaválasztási és képességvizsgáló intézmény, ennek hiányában orvos által való igazolását (II. Itn. 20. §, Itn. 76. §). A 8. § azt szabályozza, hogy ki tarthat tanulót. Itt új az ipariskolák tanuló tartási joga, ami az iskolai és gyakorlati képzés összekapcsolásának az általános indokolásban előadott okaiból folyik. Üj az is, hogy az iskolák után mindjárt a gyáripari és az építőipari vállalatokat említi a törvény, ezzel is kihangsúlyozva, a gyáripari tanulóképzés fontosságát. A javaslat kiemeli, hogy csak az a gyárvállalat és csak az az iparos szerződtethet tanulót, akinél a tanuló megfelelő kiképzése és védelme biztosítva van, ezeknek a feltételeknek meglétéről pedig a tanulószerződés megkötésénél közreműködő szerveknek előzetesen meg kell győződniök. Ugyané § (a) bekezdése a jelenlegi szabályoknak megfelelően lehetővé teszi azt is, hogy az illetékes miniszter engedélyével az ipartörvény hatálya alá nem eső üzemben is tanulót foglalkoztassanak. A miniszter ilyen engedélyt természetesen csak abban az esetben fog adni, ha az (i) bekezdésnek b) és c) pontjához fűzött feltételek az üzemben megvannak (Itn. 17., 79. és 80. §, 78.000/1923. K. M.sz.r. 31. §). A 9. §-ban foglalt rendelkezések közül kiemelendő az az új rendelkezés, mely a népellenes bűncselekményt elkövetett munkáltatókat is kizárja a tanulótartás jogából. A (2) bekezdés az eddigi szabályozástól eltérően a munkáltató által a másik nemhez tartozó tanulónak nyújtható eltartás és lakás szabályozása során nemcsak a leány-, hanem a fiútanulót is védelemben részesíti. (Itn. 81. §.) A 10. § a tanulótartás jogának elvonását szabályozza. (Itn. 82. §.) III. FEJEZET. A tanulószerződés megkötése. A 11. § a tanulószerződésről (és nem mint ma : tanszerződés), valamint az ezt pótló szülői nyilatkozatról szól. A jelenlegi rendelkezések szabatosabbá tételével arról az esetről is gondoskodik, amikor a gyám vagy a gondnok szerződteti gyámoltját, illetőleg gondnokoltját és erre az esetre tanulószerződés helyett gyámi, illetőleg gondnoki nyilatkozat kiállítását kívánja meg. (Itn. 75. és 76. §.) A 12. § & tanulószerződés megkötésének idejét naptárszerűen meghatározza annak az elvnek szemelőtt tartásával, hogy a tanulók ki- és belépése az iskolai oktatásban zavart a lehető legkisebb mértékben okozzon. (II. Itn. 36. § és 53.400/ 1940. Ip, M. sz. r.)