Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-230 • Törvényjavaslat az iparostanulókról és kereskedőtanulókról

106 230. szám. rendszer tehát már csak ebből a szempontból sem volna tovább fenntartható. Nem tartható fenn azonban ez a rendszer azért sem, mert a kisipari tanoncutánpótlás mindinkább elapad. A szakmunkásutánpótlás biztosítása érdekében első feladat tehát az iparostanulóképzés zömének a kisiparból a gyáriparba való átvitele. Ez azonban nem csupán elhatározás és szervezés kérdése, hanem ehhez szükség van a hatályos tanoncügyi szabályok módosítására, minthogy a jelenleg hatályban lévő szabályok elsősorban a kisipari képzést tartják szem előtt s a gyáripari tanulóképzést sok tekintetben akadályozzák. / De szükség van tanoncügyi jogszabályaink módosítására azért is, mert ezek a képzés súlypontját a műhelyre teszik. Noha már közel két évszázada felismerték, hogy a műhelyi képzés nem elegendő s ez alatt az idő alatt a szórványos vasárnapi rajziskoláktól a mai — elvben kötelező — tanonciskolákig jelentős fejlődés történt, a tanonciskola még mindig csak mellékes szerepet tölt be a tanoncképzésben. Ennek igazolásaként elég rámutatni arra a visszásságra, hogy — az 1936 : VII. te. 23. §-ában foglalt ezirányú, papíron maradt kezdeményezés ellenére — a tanonciskolái tanulmányok eredménytelensége a tanonc előrehaladását, segédi vizsgálatra bocsátását miben sem befolyásolja. Ott is, ahol komoly tanonciskolái képzés van (mint például a szakirányú fővárosi tanonciskolákban), eközött és a műhelyi képzés között a kellő kapcsolat nincsen meg. Már pedig a képzés egyöntetűségét és eredményességét csak úgy lehet biztosítani, ha a műhelyi és az iskolai képzés egyaránt a neki megfelelő jelentőséghez jut s szerves egységet alkot. A harmadik főszempont, ami a jelenlegi jogszabályok módosítását szükségessé teszi, az a körülmény, hogy ezek a műhelyi képzés megfelelő voltát sem biztosítják kellőképpen : a tanidő folyamán úgyszólván senkisem törődik azzal, hogy mi történik a műhelyben a tanonccal s a tanonc felszabadul akkor is, ha a tanidőt lezáró segédvizsgán nem felel meg s ebből őt hátrány csak abban az esetben éri, ha önálló iparos kíván lenni, mert ehhez sikertelen segédi vizsgálat esetében csak hosszabb segédi gyakorlat után juthat el. Szükséges tehát az üzemi képzés megfelelő voltának — többek között — jogszabálymódosítás útján való biztosítása is. A negyedik főszempont, amit nem szabad szem elől téveszteni, hogy a jelenleg érvényes tanoncügyi szabályok a szociális védelem terén ma már meghaladottak, szükség van tehát a szociális védelem fokozására is s emellett ama tény következményeinek levonására, hogy ma már a tanoncul szerződő ifjú nem az a gyámoltalan gyermek, akinek még az ipartörvénynovella szerkesztői nézték, hanem a felnövő dolgozó ember önérzete van benne. Mindezek a szempontok — a dolog természetéből folyó eltérésekkel — a kereskedőtanulókra vonatkozóan is érvényesülnek, az ezekre vonatkozó különleges rendelkezések indokolását lásd a részletes indokolás során. II. Ezekben ismertettem azokat a főszempontokat, amelyek a jelenlegi tanoncügyi szabályok megváltoztatását szükségessé teszik. Az alábbiakban összefoglalom, hogy az egyes szempontok a javaslatnak elsősorban mely rendelkezéseiben érvényesülnek. A) A tanoncképzés súlypontjának a kisiparból a gyáriparba való átvitele : a) a gyáripari vállalatok tanulótartási jogának a kisipari tanulótartási joggal egyöntetű szabályozása (8. §) ; b) a tanulónak az ipar egy részében való kiképzésre szerződtetésének lehetővé tétele (18. §).