Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.
1947-217 • Törvényjavaslat a közigazgatási bíróság megszüntetéséről
380 217. szám. Ezek az ügyek lényegükben három csoportra oszthatók. Az ,első csoportba sorozhatok a közadónak minősülő szolgáltatások megállapítása, kivetése vagy az azok kezelése és behajtása tekintetében biztosított panaszok. A közadókkal kapcsolatos jogviták különösen fontosak, mert közvetlenül érintik az állampolgárok anyagi érdekeit. Ezeknek az egyéni érdekeknek a pénzügyi hatóságok által képviselt ú. n. fiskális szempontokkal való tárgyilagos kiegyenlítése akként látszik biztosíthatónak, hogy a végső fokú dentés olyan szervre bizatik, amelyben a pénzügyi közigazgatás tényezői mellett a bírói és a laikus elem is képviselethez jut. A közadókkal kapcsolatos jogviták eldöntése tehát a legcélszerűbben a pénzügyminisztérium kebelében szervezendő pénzügyi döntőbizottság elbírálása alá utalható. Ez iránt intézkedik a törvényjavaslat 3. §-a. A második csoportba foglalhatók össze a szolgálati viszony alapján járó illetmények és egyéb járandóságok tekintetében emelhető panaszok. A törvényjavaslat 4. §-a kimondja, hogy ezekben az ügyekben az eddigi törvényes rendelkezésekben meghatározott okból az ugyancsak a pénzügyminisztérium kebelében szervezett illetményügyi döntőbizottsághoz lehet majd panasszal élni. Ezek az ügyek ugyanis szintén közvetlenül érintik az érdekeltek anyagi helyzetét, esetleg megélhetési lehetőségeit ; éppen ezért szükséges, hogy a döntés minden kari vagy szakmai elfogultságtól mentes szerv részéről hozassék meg. Az előrebocsátott meggondolásokat érvényesíti a törvényjavaslat 5. §-a, amely az adó- és illetményügyekben eljárásra hivatott, külön-külön megszervezendő döntőbizottságok összeállítását akként állapítja meg, hogy azokban mind a szakmai szempontok, mind pedig az e szempontoktól független laikus elem is képviselve legyen, a döntőbizottság pedig tárgyilagossághoz szokott bírói személy elnöklete alatt működjék. A bizottságoknak a pénzügyminisztérium kebelében való megszervezését az tette indokolttá, hogy a bizottsági hatáskörbe utalt kérdések a pénzügyi tárcával állnak a legszorosabb kapcsolatban, továbbá, hogy a bizottságok központi megszervezése biztosíthatja leginkább a bizottságok egyöntetű gyakorlatának kialakulását. Ez a § a panasz benyújtására egységesen tizenöt napos határidőt állapít meg, egyebekben azonban a panaszeljárást külön rendelet szabályozására tartja fenn. Az e felhatalmazás alapján a kormány részéről kibocsátandó rendelet fogja tartalmazni és részletesen szabályozni a panasz benyújtásának módját, a bizottságok eljárását és egyben gondoskodik arról, hogy a bizottságok elvi kérdésekben ne folytassanak eltérő gyakorlatot. Végül e rendeletben kell majd intézkedni a panaszeljárásban lerovandó illetékek felől is. A bizottságok megalakítását a törvényjavaslat a pénzügyminiszter feladatává teszi. A pénzügyminiszter fogja megállapítani azt is, hogy az ügyforgalomhoz képest hány bizottság megalakítására van szükség. A bizottságok megalakításának részletes szabályait egyébként a törvényjavaslat értelmében szintén külön rendelet állapítja meg. A rendeletnek tartalmaznia kell a laikusok névjegyzékébe való felvétel feltételeit is, úgyszintén meg kell állapítania a bizottság tagjai részére járó díjazás mértékét. Egyes hatályos jogszabályok korlátozást állapítanak meg arra nézve, hogy valamely ügy mennyiben vonható közigazgatási bírósági eljárás alá. így például egyes jogszabályok szerint a közigazgatási bíróság a közigazgatási hatóság által már eldöntött bizonyos kérdéseket — amelyek a közigazgatási bíróság előtt lévő ügy előkérdésének tekinthetők — nem bírálhat felül. Az ilyen korlátozásoknak a döntőbizottságok előtti eljárásban is érvényesülniök kell, amint azt a törvényjavaslat 5. §-ának (4) bekezdése megállapítja. A közigazgatási alkalmazottak részéről hivatalos eljárásuk során akár az államkincstárnak, akár pedig a magánfeleknek okozott károkból eredő igények
