Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-129 • Törvényjavaslat a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vétele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában

129. szám. 301 olcsó áron hozzáférhető, s azóta osztatlan sikert aratott tankönyveket készíttetett, azokat az egyházi iskolákba nem vezették be, hanem tankönyvek nélkül, vagy a legjobb esetben az. állami tankönyvekkel sem árban, sem színvonalban versenyezni nem tudó és tartalmukkal a közműveltség szétziláltságát megerősítő tankönyvekből tanítottak. Egyébként pusztán az a körülmény, hogy az elmúlt tanévben többszázezer iskolaköteles gyermek tankönyv nélkül maradt, figyelmeztet arra, hogy az iskolai tankönyvellátás kielégítő biztosítására az egyes egyházi autonómiák sem a szükséges anyagi eszközökkel, sem pedig megfelelő szervezettel nem rendelkeznek. Köznevelésünk szétziláltsága, ha lehet, még nagyobb mértékű a közép- és középfokú iskolák esetében. Az egyházak által fenntartott ilyen iskolák osztályjellege napjainkban a maradi gondolkozású szülőknek az állami iskolákkal szemben érzett bizalmatlansága folytán még erősebb, mint a múltban volt. Hasonló Tielyzet a kisdedóvodák és a tanulóotthonok esetében, amelyeknek feladatköre egyébként sem választható el nevelésügy ünk egészétől. A felsőfokú oktatásban az egyházak a jogakadémiákkal, egy polgári iskolai tanárképző főiskolával és hittudományi főiskoláival voltak érdekelve. A jogakadémiák jelentőségüket vesztett, idejüket múlt intézmények kérdésének észszerű rendezését eddig kizárólag különállásuk akadályozta ; a polgári iskolai tanárképző főiskola pedig az általános iskola bevezetésével feleslegessé vált. A nevelőképzésnek immár elkezdődött átszervezése egyébként megfelelő módon szintén csak az egységes iránjátás biztosítása mellett történhet meg. A hittudományi főiskolák és az egyéb egyházi célokat szolgáló tanintézetek esetében a kormány az eddigi helyzetet kívánja fenntartani. A községek, társulatok és magánosok által fenntartott iskolák esetében az államfőfelügyeleti joga eddig is közvetlen érvényesült, s az ilyen iskolák nevelési elvei általában megegyeztek az állami iskolák nevelési elveivel. Földbirtokaik félosztása óta azonban városaink és községeink iskoláikat csak a legnagyobb nehézségek mellett tudják fenntartani és alig gondolhatnak korszerű fejlesztésükre ; az egyéb jellegű iskolákhoz képest elenyésző számú társulati és. magániskolák államosítása eddig köznevelésünk egysége és észszerű megszervezése végett szükséges. Az elmondottak megfontolása után népünk jobb művelődése érdekében felelősségem tudatában nyújtom be a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonbavétele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában készített törvényjavaslatomat. Hangsúlyoznom kell, hogy ez a törvényjavaslat semmiben sem érinti a hites erkölcstan kötelező oktatásának iskoláinkban jelenleg érvényben lé vő rendje b, hanem kizárólag köznevelésünk egységének megteremtésére irányul. Ennek a közművelődésünk jövője szempontjából elengedhetetlen egységnek megvalósítására jelen körülmények között csak az állam képes. Csak ez rendelkezik olyan megfelelő eszközökkel, amelyek népünk gyermekeit embertársaik szeretetére, szomszédaink megbecsülésére, a munka megismerésére nevelik. Kossuth szavai ma, szabadságharcunk százéves évfordulóján is világosan kijelölik feladatuk kat: »... Életkérdés hazánkra nézve a közoktatásügyi reform azért, mert a modern európai társadalom, történelmi progres.su

fiában, melynek logikai fejleménye a históriában lépésről-lépésre bámulatos egymásutánban észlelhető, a demokrácia kora elkövetkezett. Nemzetek már csak egy erőteljes demokrácia által ígérhetnek maguknak jövendőt.« A törvényjavaslat részletes indokolását az alábbiakban ismertetem ;