Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-119 • Az országgyűlés igazságügyi, valamint pénzügyi bizottságának együttes jelentése "az elhagyott javak kérdésének rendezéséről" szóló 116. számú törvényjavaslat tárgyában

119; szám. 239 (4) A 4. § (2), illetőleg (e) bekezdésében megjelölt szerv dönti el, hogy a jelen § (1) bekezdésében foglalt kivétel előfeltételei fennforognak-e, vagy sem. Amennyiben a kivételezett tulajdonos tulajdonául elismert ingók más személy birtokában vagy használatában vannak és a birtokos szociális körülményei vagy más méltányossági okok indokolttá teszik, hogy azok birtokában, illetőleg használatában meghagyassanak, a döntő szerv ezt elhatározhatja. Ez esetben egyben megállapítja az ingókért fizetendő méltányos bér, esetleg azon megváltási összeg nagyságát, melynek lefizetése ellenében a birtokos az általa birtokolt ingók tulajdonosává válik. 2. §. (i) Az 1. §-ban foglalt rendelkezések ellenére sem minősülnek elhagyottnak a kisipar, illetőleg a kiskereskedelem körét meg nem haladó olyan üzemek és üzletek, továbbá az olyan lakásberendezési és felszerelési tárgyak, valamint a személyes használatra szolgáló olyan ingóságok, amelyek a tulajdonos házastársának vagy egyenesági rokonának birtokában vannak, feltéve, hogy értéküknél vagy rendeltetésüknél fogva nem fényűzési célt szolgálnak és hogy az említett személyek saját javai sem minősülnek elhagyottnak. (2) Az 1. §-ban foglalt rendelkezések ellenére sem minősülnek elhagyottnak azok a javak, amelyekre nézve a jelen törvény hatálybalépése előtt az elhagyott javak kormánybiztosa, illef tőleg az Elnöki Tanács jogerős birtokbahelyező határozatot hozott. Az olyan határozatokat azonban, amelyek háborús vagy népellenes bűncselekmény miatt jogerősen elítélt személyek vagy internáltak javaira vonatkoznak, vagy amelyekkel a határozat hozatalakor az ország területén kívül tartózkodó személy javainak elhagy ott ságát szüntették meg, a jelen törvény hatálybalépéséből számított hat hónap alatt felül lehet vizsgálni. Ha a felülvizsgálat során megállapítást nyer, hogy a javak az 1. § rendelkezései szerint elhagyottnak minősülnek, a birtokbahelyező határozatot hatályon kívül kell helyezni. 3. §. Az 1. § b) pontja esetében arra nézve, aki mint katonai vagy munka« szolgálatos kötelékben álló személy az ország területét zárt alakulattal, abba beosztottként hagyta el, a kényszerhelyzet fennállását vélelmezni kell. Nem áll ez a vélelem azokra, akiknek katonai vagy munkaszolgálatra való behívása eredeti lakóhelyükről való önkéntes elmenekülésük után, más helyről történt; nem áll továbbá a törzstisztekre és az ennél magasabb rangú tisztekre sem. Egyébként a kényszerhelyzet fennforgását az ország területét elhagyó polgári személyre nézve a belógj» miniszter, katonai személyre nézve pedig a honvédelmi miniszter igazolja. 4. §. (1) A jelen törvény értelmében elhagyottnak tekintendő javak a törvény hatálybalépésével minden kártalanítás nélkül az államkincstár tulajdonába mennek át. (a) Annak, aki a jelen törvény hatálybalépése előtt irányadó rendelkezések szerint elhagyottnak nyilvánított, de a jelen törvény értelmében elhagyottnak nem tekinthető javakra igényt tart, az elhagyottság megszüntetését a jelen törvény hatálybalépésétől számított hatvan nap alatt az elhagyott javak kormánybiztossága felszámoló bizottságánál (1.800/1948. Korm. sz. rendelet 2. §-a, Magyar Közlöny 37. sz.) kell kérnie, mégpedig abban az esetben is, ha a jelen törvény hatálybalépése előtt ilyen kérelmet már előterjesztett. Az olyan javakat, amelyekre a megszabott hatvan napos határidő alatt ilyen kérelmet terjesztettek elő, a kérelem jogerős elbírálásáig az államkincstár csak a saját veszélyére idegenítheti el. Az említett határidőn túl ilyen kérelem előterjesztésének csak akkor van helye, ha a kérelmező a kérelmét önhibáján kívül nem terjeszthette elő ; az ilyen kérelem az