Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.
1947-104 • Törvényjavaslat külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztása és vagyonuk elkobzása tárgyában
/ 118 104. szám. is,* hogy e személy a minisztérium felhívására Magyarországra nem tért vissza és itt magyar hatóságnál nem jelentkezett. Az állampolgárságtól való megfosztás kérdésének -az 1947 : X. törvénycikk ( által adott lendezése azonban a gyakorlatban nem mutatkozott kielégítőnek. Egyrészt azok az okok, amelyek a kormányt az állampolgárságtól való megfosztásra indíthatják, nemcsak az 1946 : VII. törvénycikkben említett bűntettek elkövetését illető gyanúból állhatnak, hanem indokolt az állampolgárságtól való megfosztás mindazokban az esetekben is, ha valamely külföldön tartózkodó személy a magyar törvényekbe ütköző más, politikai bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható, sőt teljes mértékben indokolt lehet az állampolgárságtól való megfosztás valamely gazdasági bűncselekmény gyanújának fennforgása esetében is, —• másrészt pedig a magyar állam érdekeit sértheti vagy veszélyeztetheti egyéb, akár olyan jellegű magatartás is, amely nem ütközik valamely magyar tételes törvény rendezéseibe, de amely nem egyeztethető össze a magyar állampolgárnak azzal a köteles hűségével, amellyel a magyar állam iránt tartozik. Ennélfogva szükségessé vált az 1947 : X. törvénycikk szűken megszabott kereteinek kiszélesítése, amelynek során mellőzhetőnek mutatkozik valamely magatartás meghatározott tényálladékára való utalás egyrészt azért, mert az állampolgárságtól \>aló megfosztást az előterjesztett törvényjavaslat szerint is visszatérésre való felhívás előzi meg, amely lehetővé teszi, hogy a külföldön tartózkodó személy Magyarországra visszatérjen s így az állampolgárságtól való megfosztást elkerülje, másrészt azért is, mert az állampolgárságtól való megfosztás lehetőségével csak a kormány élhet s a kormány megfelelően mérlegelheti a visszatérésre felhívott, de vissza nem tért személy egész egyéniségét. . Minthogy a felszabadulást követően a magyar kormány a fentebb felsorolt törvényekadta lehetőséggel csak abban az esetben élt és a jövőben is csak abban az esetben kíván élni, ha a külföldön tartózkodó személy magatartása a magyar állam érdekeit súlyosan sértette, indokoltnak mutatkozik az állampolgári hűség ellen súlyosan vétők és ilyen magatartás miatt az állampolgárságtól való megfosztással is megbélyegzettek vagyonának elkobzása. Az előterjesztett törvényjavaslat a fentebb kifejtett elveknek megfelelően kívánja újólag szabályozni az állampolgárságtól való megfosztásnak és az állampolgárságuktól megfosztott személyek vagyonelkobzásának kérdését. A törvényjavaslat 1. §-a megismétli az 1947 : X. törvénycikk 1. §-a (1) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint a minisztérium megfoszthatja magyar állampolgárságától azt a külföldön tartózkodó személyt, aki a minisztérium felhívására meghatározott időn belül nem tér vissza, elhagyja azonban a fentebb már kifejtett okoknál fogva az állampolgárságtól való megfosztásának egyéb feltételét. Minthogy az állampolgárságtál való megfosztás formailag a felhívás ellenére vissza nem téréshez fűződik, gondoskodni kellett arról, hogy a felhívás a külföldön tartózkodó személy tudomására juthasson. Erre nézve a törvényjavaslat 2. • §-a tartalmaz rendelkezéseket s e rendelkezések értelmében a jogkövetkezményekre való figyelmeztetést is magában foglaló felhívás azon felül, hogy a Magyar Közlönyben háromízben közzé kell tenni, a lehetőséghez képest, a külföldön tartózkodó személy részére —• ha tartózkodó helye ismert — a magyar külképviseleti hátóság útján kézbesíteni is kell. A törvényjavaslat 3. §-a elrendeli az állampolgárságtól való megfosztást kimondó határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét azzal? hogy a ha, tárpzat a közzététel napján válik hatályossá,
