Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-104 • Törvényjavaslat külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztása és vagyonuk elkobzása tárgyában

104. szám. 119 A 4. § értelmében az állampolgárságától való megfosztást kimondó határozat az állampolgárságától megfosztott személy feleségére és kiskorú gyermekeire csak akkor terjed ki, ha azt a határozat kimondja. Ez a rendelkezés lehetővé teszi a minisztérium számára, hogy figyelembe vehesse a méltánylást érdemlő körülményeket az állampolgárságától megfosztott személy családtagjai tekintetében, így egyebek között azt is, hogy elősegítették-e vagy támogatták-e az állampolgárságától megfosztott személy kifogásolható tevékenységét, illetőleg magatartásuk azonos-e az állampolgárságától megfosztott személy magatartásával. A törvényjavaslat 5. §-a lehetővé teszi az állampolgárságától megfosztott személy visszahonosítását, azonban az általános szabálytól eltérően — figyelemmel • éppen arra, hogy az állampolgárságtól való megfosztás folytán a visszahonosítáé különösen gondos mérlegelést igényel — a vissz ahonosításhoz a kormány hozzájárulását kívánja meg. A törvényjavaslat II. fejezete a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezéseket foglalja magában. • .' A 6. § azt az anyagi szabályt tartalmazza, amely szerint az 1944. évi december hó 22. napja után magyar állampolgárságától az 1939 : XIII. te. 8. §-a, az 1939 : XIV. te. 9. §-a, illetőleg az 1947 : X. törvénycikk, valamint a törvényerőre emelkedett jelen törvényjavaslat alapján megfosztott személy és a javaslat 4. §-a értelmében állampolgárságuktól esetleg megfosztott hozzátartozók vagyonát el kell kobozni. A törvényjavaslat 7. §-a a vagyonelkobzásra vonatkozó eljárási szabályt tartalmazza azzal, hogy a vagyonelkobzást közigazgatási úton, a kormány határozatával kell kimondani. Minthogy azonban a vagyonelkobzás kiterjed a hozzátartozókra vagy más személyekre kijátszási célzattal, illetőleg az állampolgárságtól megfosztást kimondó határozat keltét megelőző egy éven belül bárkire akár kijátszási célzat nélkül átruházott vagyontárgyakra is, az egyes ilyen átruházások jellegének közigazgatási úton való vizsgálata azonban nehezebben lenne megvalósítható, a javaslat 8. §-a az említett vagyontárgyak, elkobzása végett az eljárást a budapesti népbíróság kizárólagos hatáskörébe és illetékessége körébe utalja. Megjegyzem, hogy az elkobzás alá eső vagyontárgyak körének a 8. § (1) bekezdésében adott meghatározása általában egyezik a népbíráskodással kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 1947 : XXXIV. törvénycikk 1. §-ának (2) bekezdésében a vagyonelkobzás tekintetében megjelölt körrel. A javaslat 9. §-a végül a hatálybalépésre nézve tartalmaz rendelkezést, egyben pedig hatályon kívül helyezi az* 1947 : X. törvénycikket. Budapest, 1948, évi március hó 4. napján. Rajk László *. k., belügyminiszter. Î