Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.
1947-35 • Törvényjavaslat a népbíráskodással kapcsolatos egyes rendelkezésekről
35. szám. 161 bűntettesnek nyilvánítja továbbá azokat a hivatali elöljárókat vagy munkáltatókat, akik a nekik alárendelt személyeket népbírói vagy igazolóbizottsági tagságukkal kapcsolatos kötelességeik teljesítésében jogtalan kényszerrel akadályozni törekszenek. » Ami az első helyen említett rendelkezést illeti, eddig semmiféle büntetőjogi következmény sem biztosította az igazoló eljárás során hozott jogerős határozatban kiszabott hátrányok maradéktalan érvényesülését. Előfordulhatott tehát, hogy pl. a munkáltató nem távolította el a szolgálatból állásvesztésre vagy nyugdíjazásra ítélt alkalmazottját ; előléptette vagy vezető állásba alkalmazta azt, akinek ilyen működését a határozat kizárta ; úgyszintén nem volt büntetőjogi szankciója annak sem, hogy a joghátránnyal sújtott személy valóban tartózkodjék minden olyan tevékenységtől, amelytől őt az igazolási eljárása során jogerősen eltiltották. '>'•';•• A népbírósági, illetőleg az igazoló eljárás zavartalan menete és az ügyek gyors és pontos elintézése megkívánja, hogy a népbíró, illetőleg igazolóbizottsági tag mindennemű jogellenes hátránytól való félelemtől mentesen tehessen eleget kötelességének. Ezért nyilvánítja bűntetté a 7. § azt a cselekményt is, amellyel valaki a hivatali vagy alkalmazotti kapcsolatánál fogva tőle függő személyt népbírói, illetőleg igazolóbizottsági tagságával járó kötelességének teljesítésében hátrány alkalmazásával vagy kilátásba helyezésével akadályozza. A javaslat a 6. és 7. §-okban meghatározott cselekményekre a törvény visszaható erejét nem kívánja biztosítani és ezért a 8. §-ban kimondja, hogy a Nbr. 1. §-a, valamint a Nbnov. 16. §-a a 6. és 7. §-okban meghatározott cselekményekre nem alkalmazható. A javaslat 9. §-a hatásköri rendelkezést tartalmaz. Már a Nbr. 20. §-a kifejezetten a népbíróság hatáskörébe utalta a hűtlenségnek az 1930 : III. te. 58. és 59. §-ai szerint minősülő eseteit. Figyelemmel arra, hogy a népbíróság hatásköre tulajdonképpen minden politikai természetű bűncselekményre kiterjed, ma már indokolatlannak tűnik a Nbr. 20. §-ának említett és a hűtlenségnek csak bizonyos eseteit a népbíróság hatáskörébe utaló rendelkezése, sőt azt esetleges téves bírói gyakorlat kialakulásának meggátlása céljából szükségesnek látszik olymódon kiegészíteni, hogy az 1930 : III. te. 57 J —71. §-ai alá eső valamennyi bűncselekményre kifejezetten kiterjesztessék a népbíróság hatásköre. Ezt célozza a javaslat 9. §-a, amely kizárja annak lehetőségét, hogy e bűncselekmények miatt polgári egyén katonai bíróság előtt feleljen ; ugyanakkor azonban a tényleges katonai szolgálatban álló személyekre nézve a javaslat — nyomós katonai szolgálati érdekekre tekintettel — nem kívánta érinteni a katonai bíróság illetékességét. Áttérve a javaslatban foglalt szervezeti rendelkezéseket tartalmazó fejezetre, a javaslat 10. §-a a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930 : XXXIV. te. 131. íjának rendelkezését, amely az ügyvédi névjegyzékbe történt bejegyzésük előtt közhivatali állást viselt ügyvédek képviseleti jogosultságát korlátozza, átveszi és alkalmazni rendeli azokra az ügyvédekre is, akik bejegyzésük előtt népügyészi tisztet viseltek. Azok az okok ugyanis, amelyek miatt kifogásolható, hogy az államügyészből lett ügyvéd államügyészi működésének megszűntétől számított három év eltelte előtt feleket képviselhessen az illető államügyészség és törvényszék előtt, a népügyészekből lett ügyvédekre is kiterjednek. A Nbr. 37. §-a szerint minden törvényszéki székhelyen népbíróságot kell felállítani. Minthogy azonban a felszabadulást megelőzően elkövetett háborús és népellenes bűncselekmények üldözése fokozatosan befejeződik, egyes bíróságok megszüntethetőknek mutatkoznak. A javaslat 11. §-ában foglalt rendelkezés felOrszágg^űiáaí; iromány. 1947—19$L J. kötet. 2 1
