Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.

1947-35 • Törvényjavaslat a népbíráskodással kapcsolatos egyes rendelkezésekről

35. szám. m után átruházott bizonyos vagyontárgyakra is. A hozzátartozók javára történt átruházás akkor is hatálytalan, ha a jogszerzőnek a kijátszásra irányuló célzatról nem volt tudomása. Ez a rendelkezés a kijátszások hatékonyabb leküzdéséhez szükséges és megfelel jogrendszerünk amaz alapelvének, amely a hozzátartozók között végbe ment vagyonátruházásokat a hitelező védelme szempontjából szigorúbb elbírálásban részesíti. _.'.. A legsúlyosabb háborús, illetőleg népellenes bűntettek esetében indokoltnak látszik a teljes vagyonelkobzás kötelező megszabása. Halálbüntetés vagy Öt évet meghaladó szabadságvesztésbüntetés olyan súlyos büntettek miatt szabatik ki, amelyek miatt a vagyonelkobzás kötelezővé tétele szükségesnek látszik. Erre vonatkozó rendelkezést tartalmaz a javaslat 1. §-a (2) bekezdésének második mondata. Nehogy azonban ez a rendelkezés az elkövető ártatlan hozzátartozóit meg* élhetési lehetőségüktől teljesen megfossza, a javaslat Jehetővé teszi az elkobzás alá eső vagyon egy részének a tartásra jogosult és reáutaft hozzátartozók javára szolgáló bizonyos mértékű mentesítését. Figyelemmel a népbírósági eljárásnak a rendes bűnvádi eljárástól való bizonyos vonatkozású eltérésére, szükségessé vált annak biztosítása, hogy a népbíróság által elítéltekre nézve a Btk. 43. §-a értelmében alakított felügyelőbizottság jogkörében a népbíráskodás rendszerének megfelelő összetételű felügyelőbizottság járjon el. Ezt célozza a javaslat 1. §-ának (3) bekezdése, amely a felügyelőbizottságban a népbíráskodásban résztvevő politikai pártok kiküldötteinek is helyet biztosít. Minthogy mai nép bíráskodási rendszerünkben a népbíráskodás körébe utaltattak olyan bűncselekmények is, amelyeknek elbírálásánál a cselekmény rendkívüli jellegére immár nem szükséges olyannyira tekintettel lenni, hogy a Btk. 92. §-ának alkalmazása kizárassék, kívánatosnak mutatkozott a Btk. 92. §-ának alkalmazását kizáró „rendelkezést a háborús és népellenes bűncselekmények elkövetőire korlátozni. Erre irányuló rendelkezést tartalmaz a javaslat 2. §-ának(i)bekezdése. Előfordul, hogy valakit háborús vagy népellenes bűncselekmény, illetőleg magatartás címén rendőrhatósági őrizet aíá helyeznek, majd a népbíráskodás keretébén elítélnek. Ilyen esetben a méltányosság azt kívánja, hogy a rendőrhatósági őrizet (internálás) tartama a népbíróság által kiszabott szabadságvesztésbüntetésbe beszámíttassék. Minthogy pedig a Btk. 94. §-a az ilyen beszámításra nem ad módot, azt a javaslat 2. §-ának (2) bekezdésében kellett lehetővé tenni. A Nbr. 6. §-a a szökésben lévő terhelttel szemben is megengedi a bűnvádi eljárás lefolytatását, azzal a korlátozással, hogy büntetésként csupán a vagyonelkobzást lehet megállapítani. Az 5.900/1945. M. E. számú rendelet 1. §-a már főbüntetés kiszabását is lehetővé teszi a terhelt távollétében, ez a rendelkezés azonban csak halálbüntetéssel fenyegetett bűncselekmény esetében kerülhet alkalmazásra. A törvényjavaslat 3. §-a -*— attól a felfogástól vezéreltetve, hogy nem érdemel kivételes elbánást, aki magát a demokratikus igazságszolgáltatás alól kivonja — általánossá teszi a fentemlített jogszabályokban foglalt elveket és nem gördít akadályt az ellen, hogy a távollevő terhelttel szemben a tárgyalást megtartsák, az ítéletet meghozzák és az ítéletben a megfelelő fő- és mellékbüntetéseket kiszabják. A § egyéb rendelkezése — egyszerűbb és szabatosabb szerkezetben — megfelel az eddigi szabályozásnak. A perorvoslat kizárására vonatkozó szabály azon a gyakorlati tapasztalaton alapszik, hogy a távollevő védőjének perorvoslata az ügy természetéhez képest semmiféle adattal sem szokott alátámasztva lenni, s így a fellebviteli eljárás csupán feleslegesen akadályozná az ítélet végrehajtható részének érvényesülését.