Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.

1947-31 • Törvényjavaslat a Belgrádban 1947. évi október hó 15. napján aláírt magyar-jugoszláv kulturális egyezmény becikkelyezése tárgyában

31. szám. 133 közeledését elsősorban kulturális és társadalmi téren kívánták munkálni. Ennek a megmozdulásnak jugoszláv részről is kedvező visszhangja támadt : a magyaés jugoszláv szellemi plet, az irodalom és művészet képviselői egymás után lator gattak el egymás földjére s vitték el népeik baráti üzenetét a szellem, a művészet szívhez szóló szavával. Messzemenő intézkedések történtek mindkét országban annak az érdekében is, hogy a magyarországi délszláv és a jugoszláviai magyar lakosság gyermekeinek anyanyelvi iskolai oktatása biztosíttassék. Abban a bizakodó és rokonszenves légkörben, amely a két ország között a közös felszabadulást követő idők során fokról-fokra kialakult, önként vetődött fel annak a szükségessége, hogy a magyar-jugoszláv szellemi és általában kulturális kapcsolatok intézményesen szabályoztassanak egy olyan egyezmény formájában, amely e kapcsolatok rendszeres ápolását és kimélyítését s ezáltal a magyar és délszláv népek kölcsönös megértését és egymás iránti rokonszenvét van hivatva szolgálni. A jugoszláv kormány részéről felvetett ezirányú gondolat a magyar kormánynál a legkészségesebb fogadtatásra talált, úgyhogy a magyar minisztertanács 1946 május 29-én tartott ülésében hozzájárult ahhoz, hogy a magyar-jugoszláv kulturális kapcsolatok szabályozásának céljából kidolgozott egyezménytervezet alapján a jugoszláv kormánnyal a tárgyalásokat megkezdessenek. A két kormány közötti tárgyalások nagyrészt diplomáciai úton, részben közvetlen megbeszélések során folytatódtak, míg végre testet öltött az egyezménynek az a szövege, amely a magyar kormányküldöttség 1947. évi október havában tett belgrádi hivatalos látogatása során aláíratott Molnár Erik magyar külügyminiszter és Stilinovic Mariján, a jugoszláv kulturális és művészeti bizottság elnöke által. A jelen törvényjavaslat tárgyát alkotó Egyezmény bevezetőjében kitűzi az Egyezmény alapvető célját : a magyar nép és a jugoszláv nép baráti viszonyának szorosabbá tétele, egymás kölcsönös megismerése és művelődési kapcsolataik fejlesztése és kiterjesztése útján. Az ekként kitűzött célok és feladatok gyakorlati megvalósítása érdekében az Egyezmény magyar-jugoszláv Vegyesbizottság megalakítását határozza el. Ez a bizottság, amely a 6 szakaszból álló keret-egyez meny végrehajtásának voltaképpeni szerve, az illetékes kormányhatóságok képviselőin kívül, —• a demokratikus szellemnek és berendezkedésnek megfelelően —> a szakszervezetek, az ifjúság szervezetének kiküldötteit is magában foglalja. A nemzetiségi egyenjogúság elvének gyakorlati érvényesülése szempontjából pedig ugyancsak jelentős tény az, hogy a bizottságban a magyarországi jugoszláv és a jugoszláviai magyar lakosság képviselői is helyet foglalnak. A Vegyesbizottság az egyezmény gyakorlati végrehajtását a két kormány elé terjesztendő javaslatok kidolgozásával munkálja. E javaslatok a két kormány jóváhagyása után nyernek gyakorlati végrehajtást. A két nép kölcsönös megismerését van hivatva erőteljesen előmozdítani az, hogy a két kormány a másik nép életének és kultúrájának beható tanulmányozására hivatott tudományos intézetet állít fel a maga államterületén. Bár e szempontból a magyar közoktatásügyi kormányzat célravezetőbbnek és hatékonyabbnak tartotta volna, ha Jugoszláviában a magyar, Magyarországon pedig a jugoszláv kormány létesít ilyen tudományos intézetet, —• tekintettel arra, hogy jugoszláv részről az ilyen rendszerű intézetek felállításának terve elvi ellenzésre talált, s ilyen intézet létesítéséhez a jugoszláv kormány egyetlen más külföldi állammal való viszonylatában sem járult hozzá — magyar részről helyt adva a jugoszláv elvi álláspontnak, elfogadták a jugoszláv megoldási formát, amely, bár kevésbbé