Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.

1947-23 • Törvényjavaslat a bevett és az elismert vallásfelekezetek között az elismert vallásfelekezetek hátrányára fennálló különbségek megszüntetéséről

112 23. szám. Melléklet a 23. számú irományhoz. Indokolás „a bevett és elismert vallásfelekezetek között az elismert vallásfelekezetek hátrányára fennálló különbségek megszüntetésérőr szóló törvényjavaslathoz. A vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895 : XLIII. törvénycikk,—• ámbár annak rendelkezései jelentékeny fejlődést mutatnak a vallásszabadság és lelkiismeretszabadság szempontjából a múlttal szemben —• mégis abban a részében, amennyiben az elismert vallásfelekezetekre nézve a bevett vallásfelekezetekhez képest több korlátozó rendelkezést tartalmaz —- korszerűtlenné vált. Ez a törvénycikk bizonyos történeti fejlődést tartva szem előtt •— midőn egyfelől éles határt von az állam védelme és főfelügyelete alatt álló felekezetek és ezt a védelmet nem élvező vallási társulatok, vallási egyesülések között, másfelől az állami védelemben részesülő vallásfelekezetek között is rangsorol és nem biztosítja az elismert felekezeteknek az államhoz való viszonyában ugyanazt a jogi helyzetet, mint ami a bevett felekezeteket illeti meg. Ez a demokratikus jogfejlődéssel s a mai korszellemmel össze nem egyeztethető és a vallásszabadság és az egyenlő elbánás elvét sértő állapot —- amely az 1946 :

1. törvénycikk alkotójának az intenciójába is ütközik —

: tovább fenn nem tartható. Az egyes vallásfelekezeteknek nem egyenlő jogot biztosító helyzete nem vet jó fényt a magyar demokratikus államberendezkedésre és ma már semmivel sem indokolható. Az állam érdekeinek védelme sem kívánja meg ezeknek a korlátozó rendelkezéseknek további hatályban tartását. Azzal ugyanis, hogy az államhatalom egy vallásfelekezetet az állam védelme és főfelügyelete alá helyez és ezáltal lehetővé teszi és biztosítja az illető vallásfelekezetnek a hitéleti területen való és a vallási társulati jellegéből folyó szabad működését —• az illető vallásfelekezetet elismeri. Eta pedig az államhatalom ezt az elismerést egy vallásfelekezettel szemben deklarálja és annak hitelveit, nemkülönben szervezeti szabályzatát az állam érdekeivel összhangban állónak találja, vagy negative kinyilvánítja, hogy az illető felekezet működése nem ütközik az állami törvényekbe és a közrendbe —> akkor nem indokolt, hogy olyan korlátozó rendelkezéseket állítson fel az illető felekezettel szemben, amelyek más felekezetekkel vonatkozásban nem állanak fenn, talán éppen azért, mert azok akár lélekszámuknál, akár egyéb okoknál fogva nagyobb befolyást tudtak gyakorolni az államhatalomra, vagy mert a történelmi fejlődés során szorosabb kapcsolatba kerülvén az állammal, maguknak több jogot tudtak biztosítani. Amikor egy vallásfelekezetet a kormányhatalom elismer, módjában áll megvizsgálni, hogy az illető felekezet hitelvei és szervezeti szabályzata nem ütközik-e a közrendbe és ezt a jogát az államhatalom az elismert vallásfelekezet e minőségben fennállásának egész tartama alatt érvényesítheti és a jóváhagyást visszavonhatja, ha úgy látja, hogy az illető el-