Nemzetgyűlési irományok, 1945. II. kötet • 71-172., III. sz.
1945-136 • Törvényjavaslat a levéltárügy rendezéséről
136. »zám. 299 intézmények által őrzött iratanyagra is. Kívánatos továbbá, hogy a Hadimúzeum levéltári csoportjának feladatkörét a törvényjavaslat — legalább főbb körvonalaiban —^ az Országos Levéltárhoz hasonlóan, de à, hadtörténelmi fontos- ságú anyagra korlátozva szabályozza, V. F e j e z e t. Káptalanok és konventek által Őrzött hiteleshelyi országos levéltárak. X A 16. §'-hoz. Hiteleshelyek alatt azokat az egyházi testületekét, (káptalanok és konventek) kell érteni, amelyek a XIII. század első felétől kezdve közhatósági megbízás alapján közhitelű okleveleket állítottak ki. E közhatósági működésük során a rendeltetésük szerint őrizetükben maradt iratokból levéltár keletkezett, amelyet megkülönböztetésül a hiteleshely szerepét betöltő káptalán,* konvent egyházi, illetve földesúri működésében keletkezett magánlevéltárától »országos levéltárinak neveztek. A hiteleshelyi levéltárnak »országos levéltár« neve régi történeti név, s benne az »országos« kitétel a rendi világ szóhasználata szerint azt fejezi ki, hogy a levéltár az »ország«-é, az országlakóé, a rendeké. Az országos levéltár név az egykori »Archívum Regnicolare« magyar fordítása. A hiteleshely levéltár — mint a veszprémi káptalan 1819-ben kifejtette — a káptalanok és konvetek »hitelére bízott országos levéltár«. Az országos jelleget az ilyen levéltár jogi helyzete is kifejezi: »Mivel pedig annak (t. i. az Országos Levéltárnak) az iratai nem, kánoni végzések alapján, hanem a király és az ország által bízattak a Káptalanra, az (t. i. az Országos Levéltár) az egyházi feljebbvalók minden fennhatósága alól kivétetett és ezért szándékozta a Káptalan a Püspöknek még az Országos tevéitárba való belépést is megtiltani«. A m. kir. helytartótanács ebben a kérdésben a~ káptalan- oldalára állott: »Minthogy minden kétségen kívül áll, hogy a hazai törvények által csak az oklevelek megőrzéséért és az órszáglakók magánjogainak biztonságáért alapított hiteleshelyek erre külön esküvel kötelezett káptalanokra bízattak ; és minthogy törvényes működésüknek a szent kánonokkal semmiféle kapcsolata nincsen, ennélfogva nem is látszik a megyés püspökök hatalmában állónak* hogy a kánoni vizsgálat'címén, és alkalmából e hiteleshelyek megvizsgálására valami jogot tulajdonítsanak maguknak és ezi püspöki méltóságuk, valamint a köztük és a*káptalan között fennálló kölcsönös viszony erejénél,fogva működési körükbe vonják.« A hiteleshelyi levéltáraknak itt ismertetett jogi helyzetét és országos jellegét Ferenc király is megállapította, amidőn 1819 augusztus 13-án kelt legfelsőbb elhatározásával hozzájárult a m. kir. helytartótanács véleményéhez és kimondta, hogy a canonica visitatio a káptalanok és konventek hiteleshelyi levéltárára nem terjeszthető ki. A hiteleshelyek széleskörű közliatósági működésének a közjegyzőségekről szóló 1874: XXXV. te. 214. §-a vetett véget, kimondván, hogy a hiteleshelyek »újabb hiteles okiratok kiállítására és őrizetére többé fel nem jogosítvák«. A hiteleshelyek működésében keletkezett országos jellegű levéltárakat fenntartó .káptalanok és konventek egyetlen közhatósági ténykedéseként az maradt meg, hogy a kezelésükben lévő iratokról hiteles másolatokat állíthatnak ki. A hiteleshelyi országos levéltárak iratai a rendi világ megszűnésével egyre inkább elveszítették jogi jelentőségüket, amely megőrzésüket századokon keresztül elsősorban indokolttá tette, de annál számottevőbb; kútforxásai lettek a magyar múlt - megismerésének. A történetírás különféle ágainak, elsősorban a család-, nép- és helytörténetnek érdekei nyomatékosan kívánják tehát a hiteleshelyi 38*
