Nemzetgyűlési irományok, 1945. II. kötet • 71-172., III. sz.
1945-136 • Törvényjavaslat a levéltárügy rendezéséről
298 130. számtudományos kiadványokkal való előmozdítását. A felvilágosítás, amit az Országos Levéltár a törvényjavaslat- szerint magánszemélyek részére nyújt, legfeljebb olyan adatok közlésére szorítkozhatik, amelyekhez az Országos Levéltárnak semmiféle levéltári kutatásra szüksége nincsen és általában a kiindulási pontot jelöli meg, ahol az érdekelt magánszemély a kutatást megkezdheti. A 9. §-hoz. Hiteles másolatnak tekintendő az a másolat, amelyben a lemásolt szöveg után a levéltár külön záradékban igazolja az eredeti és a másolt szöveg egyezését, egyúttal feltűntetve az eredeti irat levéltári lelőhelyét. Ezzel szemben az ú; n. egyszerű másolatban ez a hitelesítési záradék elmarad. A hiteles és az egyszerű másolat lehet kézzel, géppel írott, de lehet fényképmásolat is. A 10. §-hoz. A levéltárakban őrzött iratanyag az egész közösségé; ennélfogva bárki számára hozzáférhetőnek kell lennie, már amennyire az iratok hasz^-^nálatát rendező esetleges szabályok megengedik.. A levéltári iratanyagban kutatást végzők díjfizetésre szorítását az teszi indokolttá, hogy az iratok használata elsősorban egyéni, sokszor egyenesen anyagi érdekből történik és ezzel a közérdekeket szolgáló levéltárat terheli meg. A díj fizetése egyrészt távóltartaná azokat a kutatókat, akik közelebbi cél nélkül, pusztán kedvtelésből keresik fel a levéltárat, másrészt viszont lehetpséget nyújt a levéltárnak, hogy a díjaktól befolyó összegeket a levéltári anyag szakszerű fenntartására fordítsa. A tudományos kutatás azon a címen élvez kiváltságos helyzetet, hogy a tudományos munka, a nemzeti történetírás művelése fontos közérdek, amelyet mindenképpen elő kell mozdítani. A li K §-hoz. Az európai országokban a levéltári fejlődés általában abban az irányban halad, hogy a közhatóságok, közhivatalok,-köztestületek és közintézmények által rendszeresen már nem használt iratanyagot az iratot létrehozó ügyvitelből elvonva, külön levéltárakban helyezik el : a központi szervek iratait központi levéltárakban; a vidéki szervekét p'ödig tartományi, kerületi levéltárakban. Magyarországon az állami kerületi levéltárak kérdése több mint 50 éves múltra tekint vissza és a magyar levéltári szakirodalom több részletében megvilágítva kimutatta a kerületi levéltárak megvalósításának szükségességét. Ha a kerületi levéltárak felállítása nem is látszik időszerűnek, a levéltárügy rendezése során ki kell mondani a kerületi levéltárak felállításának elvét. A törvény szerint a magyarországi kerületi levéltárak állami levéltárak lennének és bizonyos tájegységen belül vennék át a történetivé érett/iratanyagot az olyan közhatóságoktól, közhivataloktól, köztestületektől és közintézményektől, amelyeknek iratait e törvényjavasiát értelmében közlevéltárban nem kell elhelyezni. Nem vennék át az állami kerületi levéltárak a törvény értelmében közlevéltárat fenntartó közhatóságok iratait és általában mindazt az iratanyagot, amelyet a törvényjavaslat rendelkezései szerint más közlevéltárban kell elhelyezni. Ennek megfelelőén a hiteleshelyi országos, a vármegyei, a törvényhatósági jogú városi,! a megyei városi és a községi levéltárak, ameddig a j szóbanforgó levéltárak fenntartói iratanyaguk mgefelető elhelyezését, kezelését és használatát biztosítják, az állami kerületi levéltáraktól függetlenül fennmaradhatnak. I V. Pej ezét... A Magyar Hadimúzeum levéltári csoportja. A 12—^15. §~hoz. A magyar levéltárügy egészére kiterjedő egységes rendezés érdekében ki kellett terjeszteni az iratvédelem hatályát a Magyar Hadimúzeum levéltári csoportja, illetve a honvéd hatóságok, parancsnokságok, hivatalok és / . /
