Nemzetgyűlési irományok, 1945. II. kötet • 71-172., III. sz.

1945-136 • Törvényjavaslat a levéltárügy rendezéséről

294 ^ 136. szám. féle közhatóságok, közhivatalok, köztestületek és közintézmények iratainak e^ fontos kérdéseit. (Pl. külön szabályzat készül a pénzügyi^azgatóságok, külön a tanfelügyelőségek stb. részére.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter közreműkö­dése e szabályzatok kiadásában biztosítja a történeti szempontok megfelelő érvé- ­nyesítését és a levéltári tudományos eredményeknek hasznosítását, II. Fejezet. ( i Köziratok, közlevéltárak« - . ; . i •» l A 2. §-hoz. A »közirat «-ban a »köz« megjelölés szembetűnően érzékelteti, hogy az iratot a közhatalom gyakorlói a közösség érdekében végzett működésük során hozták létre, s egyúttal azt is mutatja, hogy az ilyen irat a »köz«-é, meg­maradása, illetve pusztulása az egész közösséget érinti. Maga a »közirat« kifejezés tulajdonképpen a magyar levéltártörténetben az iratok megkülönböztetésére gyakran használt »acta publica« felújítása. A »köziratok« (acta publica) 'a régi - magyar levéltári terminológiában az iratoknak bizonyos tárgyi szempont szerint _ körülhatárolt csoportját jelentették. • A törvényjavaslat a »közirat« kifejezést átvéve, fogalmát a^mai levéltári felfogásnak megfelelően határozta meg és használja. A mai általános érvényű­nek tekinthető levéltári felfogás azt vallja, hogy tárgyi Szempontok szerint vég- . zett minden csoportosítás helyett,' amely akárhogyan mindig csak mesterséges, az iratokat azokban az egységekben kéli megtartani, amelyekben keletkeztek. Az irat keletkezése* az iratot létrehozó természetes vagy jogi személyhez való viszonya és az ügyvitel során befutott útja tehát levéltári oldalról nézve minden egyéb megkülönböztetési alapnál fontosabb. Ilyen módon valamely irat mi­voltának megítélésében figyelmen kívül esik az irat tárgya ; egyedül az a döntő, hogy kinek ; a működésében keletkezett és az ügyek, intézése során rendeltetésé­nek megfelelően hol van a végleges helye. Ehhez mérten a közirat jelleg első fel­tételé, hogy az irat à Nemzetgyűlés, közhatóságok vagy közhivatalok működésé­nek a terméke legyen. Ez a meghatározás az iratoknak levéltári szempontból vett összes fajtáira érvényes : a beérkezett iratokra (vagyis az olyan iratunkra, amelyek valamely közhatósághoz, közhivatalhoz intézve, a címzett által átvétetnek), a fogalmaz-. ványokra (vagyis az olyan iratokra, amelyek valamely közhatóság, közhivatal által természetes vagy jogi személyekhez intézett iratoknak eredeti szövege­zését, fogalmazatát tartalmazzák) és ,a belső ügyviteli iratokra (vagyis az olyan iratokra, amelyek nem sorozhatok az előbbi két csoportba és amelyeknek az a rendeltetésük, hogy az ügyintézés folyamatosságát biztosítsák).- Az így kelet­kezett iratok azonban még nem szükségképpen köziratok, közülük csak azokat lehet -— e törvény szempontjából — köziratnak tekinteni, amelyeknek az ügyek intézésében az a rendeltetésük, hogy véglegesen az iratot létrehozó Nemzet­gyűlés, közhatóságok vagy közhivatalok birtokában máradjanak, illetőleg vég> 1 legesen olyan közületek birtokába menjenek át, amelyeknek iratai e .törvény v szerint : köziratok. Kiesnek tehát azok a beérkező iratok, amelyek az ügy be­fejezése után,rendeltetésük szerint véglegesen nem maradnak a Nemzetgyűlés, közhatóságok vagy közhivatalok birtokában. (Nem köziratok tehát valamely beadványnak a mellékletei, amelyek az ügy elintézése után a beadvanyozó,birto­kába kerülnek vissza). Ugyancsak a közirat körén kívül esnek az olyan iratok, amelyek bár az országgyűlés vagy valamely közhatóság, közhivatal működé* \

Next

/
Oldalképek
Tartalom