Nemzetgyűlési irományok, 1945. II. kötet • 71-172., III. sz.

1945-136 • Törvényjavaslat a levéltárügy rendezéséről

136. szám, 295 seben keletkeztek, de az ügyintézés során az a rendeltetésük, hogy végső fokon magánszemélyekhez, illetve olyan közületekhez jussanak, amelyeknek az iratai e törvény szerint : nem köziratok. Ilyen módon az ugyanarra az ügyre vonatkozó fogalmazvány, amelynek rendeltetése szerint véglegesen a létrehozó közhatóság birtokában kell maradnia* közirat, míg a róla készült tisztázat, kiadvány* amely magánszemélyhez került, -— e törvény szempontjából — nem közirat. ^ , A közirat fogalmi körébe tartozó iratok közirat-jellege független attól, hogy a szokványos hivatali utat végig járták-e7 vagy esetleg azt megkerülve jöttek létre és a többiektől elkülönített kezelésben és tárolásban volt részük. Közirat1 nak számít tehát a közhatalmat gyakorló személyhez ilyen minőségében intézett bármüyen írásos termék vagy általad ilyen minőségében másokhoz intézett bármilyen írásos termék fogalmazványa, nem tekintve azt, hogy esetleg különc választva kezeltettek {pl. elnöki, rezervált, vagy »titkári« iratok, »levelezések« stb,), vagy esetleg teljesen kívül maradtak a szokásos irodai iratkezelésen és még iktatószámuk sincsen. . A hiteleshelyek, valamint a közjegyzők jelenleg közhatóságnak vagy közhivatalnak nem tekinthetők. A megőrzésükben lévő iratanyag védelme szempontjából mégis közérdek, hogy irataikat köziratoknak minősítsék. A belső' ügyvitel iratai, ha köziratot, létrehozó szerv ügyviteléről van szó, a dolog természetének megfelelően mindig köziratok. Ebből következik, hogy a levéltári szempontból ebbe az iratcsoportba számítható jegyzőkönyvek, továbbá iktató-, lajstrom-, mutató-, számsor- és más kezelési könyvek stb., amennyiben az országgyűlés, közhatóságok vagy közhivatalok működésében^ keletkeztek, mindig köziratnak tekintendők. { A 3. §-hoz. Miután a közirathoz a köz érdeke "fűződik, szükségesnek látszott annak a kimondása, hogy a közirat forgalmon kívüli dolog. Ezt az elvet a külföldi levéltári törvények már eddig is érvényesítették. A közirat forgalmonkívüliségéből következik, hogy azok a köziratok sem eshetnek más elbírálás alá, amelyeket szabályszerű selejtezés során a többiek közül mint további megőrzésre érdemesnek nem látszókat kiválogattak. A kiselejtezett köziratokat egyedül az azokat létrehozó közhatóság, közhivatal használhatja fel, és csakis a belső ügyvitelben maradó irat céljaira, kiadvány céljaira azonban nem. A köziratokat, jia ilyen módon nem értékesíttetnek,- meg kell semmisíteni. A megsemmisítés lehet tényleges megsemmisítés (pl elégetés) és lehet a köziratoknak összezúzassál vagy egyéb eljárással olyan állapotba ho- ( zatala, hogy csak közirat jellegük szűnik; meg, az általuk rögzített szöveg válik olvashatatlanná. E megoldás választása esetén a megmaradt) papirosanyag,, nem lévén forgalmon kivüli dolog, értékesíthető. .* i A 4. §-hoz. A közlevéltárakban őrzött köziratok használata tekintetében nagyjelentőségű kezdeményezés az iratok használhatóságának messzemenő biztosítása. A törvény összeegyeztetni igyekszik a hivatali érdeket, a történetírás érdekeit és az esetleges magánérdekeket. Azért választotta alapnak a köziratok keletkezésétől számított 50 évet. Ennyi idő elteltével a köziratok a folyó ügyvitel számára rendszeresen már régen nem szükségesek,, nyilvánosságra hozásuk pedig ekkor már valamely érdekelt személy számára sérelmes nagy ritkán lehet, viszont a történetírás aránylag rövid idő múlva hozzáférhet a történeti forrásokhoz. Természetesen lehetnek olyan köziratok is, amelyekben 50 év eltelte után sem engedhető meg a kutatás. A törvény erről az eshetőségről kíván gondoskodni, amikor biztosítja a lehetőséget, hogy azok a közhatok, amelyeknek nyilvánosságra hozása a közérdeket sérti, a kutatás alól kivonassanak. -