Nemzetgyűlési irományok, 1945. I. kötet • 1-70., I-II. sz.

1945-44 • Törvényjavaslat a népbíráskodással kapcsolatos egyes rendelkezésekről

44. szám. 285 hátrányára szolgált. Ha azonban a jogi tévedés a vádlott előnyére történt, az ilyen törvénysértő határozat érintetlenül marad. • A Népbíróságok Országos Tanácsánál alakítandó külön tanács határozatának • a javaslat 21. §-a tágabb érvényesülési kört biztosít. Az elv itt is az, hogy a bár téves, de jogerős határozat érintetlen marad. Ettől az elvtől azonban négy irányban van helye eltérésnek. Az első eltérés, abban áll, hogy a vádlott sérelmére elkövetett tévedés mindig orvosolható. A második abban nyilvánul meg, hogy ha a tévedés a vádlott javára szolgált, a külön tanács az ítéletet megsemmisítheti és felmentő ítélet esetében az ügyet az elsőfokon eljárt népbírósághoz utasíthatja, bűnösséget megállapító ítélet esetében pedig a megsemmisítéssel kapcsolatban az elítélt büntetését súlyosabb minősítés alapulvétele mellett vagy enélkül súlyosbíthatja vagy az ügyet az elsőfokon eljárt népbírósághoz utasíthatja. Súlyosabb büntetés kiszabása előtt azonban az elítéltet meg kell hallgatni és az esetleg szükséges bizonyítást foganatosítani kell. A most ismertetett szabály lényege tehát az, hogy a téves felmentő ítéletet a külön tanács csupán megsemmisítheti, de érdemben nem reformálhatja, ezzel szemben egyéb téves határozat esetében választása van az ítélet érdemi reformációja és az elsőfokon eljárt népbírósághoz való visszaküldése között. A harmadk eltérés attól az elvtől, hogy a külön tanács határozata a jogerős, de téves határozatot nem érinti, abban áll, hogy igazolási ügyekben — célszerűségi okokból — a javaslat akkor is feljogosítja a külön tanácsot a téves határozat megváltoztatására, ha a tévedés az igazolás alá vont személy előnyére követtetett el. Végül a negyedik eltérés a jogerő szabályától az, hogy hatáskör hiánya esetén a perorvoslattal megtámadott határozatot feltétlenül meg kell semmisíteni. A külön tanácsnak a rendkívüli perorvoslat tárgyában hozott határozatát a javaslat 22. §-a ugyanolyan hatállyal ruházza fel, mint a Kúria döntvényeit, kimondván, hogy az abban elfoglalt elvi álláspontot az összes népbíróságok és a Népbíróságok Országos Tanácsának rendes tanácsai követni tartoznak. Ez a rendelkezés természetszerűen feltételezi azt, hogy az összes népbíróságok a külön tanács határozatairól hiteles tudomást szerezhessenek. Evégből a 22. § gondoskodik e határozatoknak a Magyar Közlönyben való közzétételéről. Minthogy azonban feltehetően ugyanabban az elvi kérdésben a külön tanács számos, lényegileg egyező határozatot fog hozni, a javaslat 22. §-a — már takarékossági szempontból is — nem minden határozat közzétételét teszi kötelezővé, hanem ezt a rendkívüli tanács belátására bízza. A javaslat hatodik fejezete meghonosítja a népbíráskodás körében az ú. n. tárgyi eljárást avégből, hogy a bármilyen oknál fogva felelősségre nem vonható háborús vagy népellenes bűnös ne mentesülhessen a vagyonelkobzás alól és netarthassá meg azt a vagyont, amelyet esetleg.éppen háborús, illetőleg népellenes bűncselekményével szerzett. Az elkövető vagyonával egy tekintet alá vonja a 23. § az öröklés vagy ajándékozás címén másra szállt vagyont is. A vagyonelkobzás kijátszásának megakadályozása céljából pedig kiterjeszti a vagyonelkobzás hatályát arra a vagyonra is, amelyet 1944. évi december hó 22. napja után más személy a vagyonelkobzás kijátszása végett nem ingyenes jogügylet alapján szerzett meg az elkövetőtől. Ezt a célzatot sem kell bizonyítani, ha a szerző az elkövető hozzátartozója, vagy ha az elkövető háborús, illetőleg népellenes tevékenysége a szerzés időpontjában köztudomású volt. Az 1440/1945. M. E. számú rendelet 23. §-a csak abban az esetben teszi lehetővé a bűnügyi zárlat és a biztosítási végrehajtás elrendelését, ha attól lehet ala^ posan tartani, hogy a vagyonelkobzás foganatosítását a háborús vagy népellenes bűncselekménnyel gyanúsított személy hiúsítja meg. Minthogy azonban ennek lehe-