Nemzetgyűlési irományok, 1945. I. kötet • 1-70., I-II. sz.

1945-44 • Törvényjavaslat a népbíráskodással kapcsolatos egyes rendelkezésekről

282 44. szám. népbíróságnak erre a célra alakított külön tanácsa fog eljárni. Egyébként az eljárásra a népbíráskodásra hatályos eljárási rendelkezések lesznek irányadók, a vonatkozó büntettek anyagi jogszabályai — ideértve a büntetési nemeket és tételeket is —í tekintetében azonban a javaslat nem hoz változtatást. A gazdasági viszonyok alakulásához képest a jövőben is felmerülhet annak szüksége, hogy bizonyos cselekmények, amelyek a gazdasági rend érdekét sértik vagy veszélyeztetik, bűncselekményekké nyilváníttassanak. Ez számos esetben sürgős szabályozást igényelhet, tehát nem törvényben, hanem rendelettel fog megtörténni. Minthogy azonban az 1946 : VI. te. 1. §-ában foglalt felhatalmazás nem terjed ki a Nemzetgyűlés által alkotott törvények módosítására, a népíráskodást pedig törvény rendezi : már most különleges felhatalmazást kell adni a kormánynak arra, hogy az újonnan meghatározandó gazdasági jellegű bűntetteket rendelettel népbíráskodásra utalhassa. Áttérve a javaslatban foglalt szervezeti rendelkezéseket tartalmazó harmadik fejezetre, a javaslat 10. §-a a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930 : XXXIV. te. 131. §-ának rendelkezését, amely az ügyvédi névjegyzékbe történt bejegyzésük előtt közhivatali állást viselt ügyvédek képviseleti jogosultságát korlátozza, azokra az ügyvédekre is kiterjeszti, akik bejegyzésük előtt népügyészi tisztet viseltek. Azok az okok ugyanis, amelyek miatt kifogásolható, hogy az államügyészből lett ügyvéd államügyészi működésének megszűntétől számított három év eltelte előtt feleket képviselhessen az illető államügyészség és törvényszék előtt, a népügyészekből lett ügyvédekre is kiterjednek: az 1930: XXXIV. te. 131. §-ának ezt a rendelkezését tehát az utóbbiakra is alkalmazni kell. A 11. § első bekezdése biztosítja annak lehetőségét, hogy az a közszolgálati alkalmazott, aki ezidőszerint a Népbíróságok Országos Tanácsánál rendes vagy póttagként, illetőleg a népbíróságnál tanácsvezetőként (helyettesként) működik, ezt a megbízatását továbbra is megtarthassa. Ez a rendelkezés kétségek eloszlatása végett vált szükségessé, érdemi tartalmát pedig az a szempont indokolja, hogy a népbíráskodás a jövőben sem nélkülözheti egyes kiváló tényezőinek további működését. A 11. § első bekezdése az előző szabályból folyó azt az indokolt következtetést is levonja, hogy ilyen esetben a fizetés címén járó illetményt a magasabb illetményekkel egybekötött állás után kell folyósítani. Okszerűen folyik ebből a rendelkezésből, hogy a népbírósági pótdíj folyósításának nem akadálya, ha a közhivatalnoknak a népbíráskodás körén kívül betöltött közszolgálati állásával kapcsolatos illetményei magasabbak, mint a népbíráskodás körében szervezett állásával járó illetmények. Rendkívül visszás, sőt felháborító volna, ha azok az ügyvédek, akik népbírákként működnek, ügyvédi gyakorlatuk körében ugyanannál a népbíróságnál feleket képviselnének. Ez a visszatetsző jelenség az igazolóbizottságokkal kapcsolatban is mutatkozhatik. Ennek a méltatlan gyanúsításokra is okot adható helyzetnek a kiküszöbölése végett a javaslat 11. §-ának második bekezdése kizárja az ügyvédeket (helyettes ügyvédeket, ügyvédjelölteket) a népbírói tisztség viseléséből. Elvileg ugyanígy rendelkezik a bekezdés az igazolóbizottsági tagság tekintetében is. Minthogy azonban az 1080/1945. M. E. számú rendelet 6. §-ának első bekezdése . kötelezővé teszi jogi képesítésű tagnak az igazolóbizottságban való részvételét, jogi képesítésű egyének pedig elsősorban az ügyvédi kar részéről állnak rendelkezésre : a tilalom nem terjed ki az igazolóbizottságban jogi képesítésű tagként való működésre. Lehetővé kellett természetesen továbbra is tenni az ügyvédek számára az ügyvédi igazolóbizottságokban való részvételt is. A most ismertetett rendelkezéseknek a legtávolabbról sem tulajdonítható ügyvédellenes, az ügyvédség