Nemzetgyűlési irományok, 1945. I. kötet • 1-70., I-II. sz.
1945-44 • Törvényjavaslat a népbíráskodással kapcsolatos egyes rendelkezésekről
44. szám. 283 iránti bizalmatlanságot kifejezésre juttató tendencia. Nem lehet azonban elzárkózni annak figyelembevétele elől, hogy az ügyvéd az igazságszolgáltatásnak hivatásszerűen működő tényezője : márpedig csak visszásságokra vezethet, ha ugyanaz a személy az igazságszolgáltatásban két — egymással össze nem férő — minőségben működnék közre. Az említett rendelkezést tehát egyfelől a bíráskodás, másfelől az ügyvédség megbecsüléséhez fűződő érdek megóvásának célzata sugallja. A népbíróság elé kitűzött tárgyalásokról való indokolatlan elmaradás nem minden esetben minősíthető olyan szándékos és súlyos kötelességszegésnek, amely a mulasztó személynek a 3. § értelmében népellenes bűntettesként való felelősségrevonását indokolttá tenné. Éppen ezért a javaslat 12. §-a módot ad arra^ hogy az ilyen népbíró pénzbírsággal sujttassék. Ugyanez lesz a következménye annak is, ha valaki a népbírói megbízatást visszautasítja. A tárgyalások megtarthatóságát a 12. § azzal is biztosítani kívánja, hogy minden tárgyalási napra minden politikai párt, illetőleg a szakszervezet által kijelölt egy-egy póttag behívását teszi kötelezővé. Nehogy azonban a póttagot megjelenése következtében méltánytalan anyagi hátrány érje, indokolt annak kimondása, hogy napidíjban akkor is részesül, ha népbírói működésre nem került sor. A büntető igazságszolgáltatás feladatainak igen jelentős részét ezidőszerint a népbíróság teljesíti, amely kellő számú tanácsvezető bíró hiányában alig tud megbirkózni tennivalóival. Biztosítani kell tehát azt, hogy a tanácsvezető bírák, illetőleg helyetteseik kellő számban álljanak a népbíráskodás rendelkezésére. A tanácsvezető, illetőleg helyettes bírákat felelősségteljes, nehéz muskásságukért az államkincstár megfelelő anyagi juttatásban igyekszik részesíteni ; ilyen hatáskörben való alkalmazásuk pedig a demokrácia részéről irányukban megnyilatkozó bizalomnak megtisztelő jele. Nem alaptalan tehát annak feltevése, hogy az a bíró, aki kijelölésének nem tesz eleget, nem óhajtja a demokratikus Magyarország igazságügyét szolgálni. E feltevés következményeit a 11. § akként vonja le, hogy az ilyen bírót közhivatali állásáról lemondottnak tekinti. Nehogy azonban ez a rendelkezés a bírói át helyezhet etlenség alkotmányjogi biztosításának megkerülésére vezethessen : az említett súlyos joghátrány csak abban az esetben áll be, ha a visszautasított kijelölés ahhoz a népbírósághoz szól, amely a bíró hivatali székhelyén működik. A 13. §-ban foglalt rendelkezésnek további korlátozása, hogy az csupán az elsőfolyamodású bíróságoknál működő ítélőbírákra vonatkozik. A felsőbíróságok (ítélőtábla, Kúria) bírái ugyanis előrehaladottabb koruknál fogva és bírói működésük eltérő természetére figyelemmel általában kevésbbé alkalmasak a tanácsvezető bírói tisztség viselésére, amelynek betöltése reájuk sokszor méltánytalan terhet is róna. A népbíráskodásról szóló alaprendelet nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy milyen viszony alakul ki az eljárás során a népügyész és a népügyészség szervezetén kívül álló, a közvádló tennivalóival megbízott személy között, sem arra nézve, hogy a tárgyaláson a népügyész és a megbizott köz vádló hogyan járnak el. Erre nézve tartalmaz rendelkezést a javaslat 14. §-a. A 81/1945. M. E. számú rendelet 33. §-ának harmadik bekezdése értelmében az előzetes letartóztatás a népbírósági ítélet meghozataláig összesen hat hónapot nem haladhat meg. Ez az idő a népbíróságok túlterheltségére figyelemmel gyakran rövidnek bizonyul. lázért a javaslat 15. §-a az előzetes letartóztatás idejére vonatkozó ezt a korlátozást hatályon kívül helyezi. A 81/1945. M. E. számú rendelet 33. §-ának második bekezdése értelmében az előzetes letartóztatás elrendelése ellen nincs helye felfolyamodásnak. Azok a szempontok, amelyek a felfolyamodás kizárását indokolttá tették, az előzetes letartóztatás fenntartása tárgyában is a felfolyamodás kizárása mellett szólnak, A javas36*
