Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
871. szám. 49 menyek továbbá kozmetikai szerek és sebészeti eszközök forgalombahozatalának engedélyezésével. Ezek a rendelkezések a gyakorlatban beváltak, így változatlan fenntartásuk szükséges. Az S. §-hoz. A gyógyszerek árának alakulását nem lehet a szabadverseny esetlegességeinek kitenni. A szabadverseny súlyos veszélyekkel járhat. Megtörténhetnék ugyan, hogy a szabadverseny a gyógyszerárak csökkenését vonná maga után, túlságosan alacsony árszínvonal viszont egyfelől a közegészségügyi szempontokból nélkülözhetetlen, de aránylag kisforgalmú gyógyszertárak fenntartását tenné lehetetlenné, másfelöl a gyógyszerek és gyógyszertárak megbízhatóságát veszélyeztetné. Előfordulhatna természetesen az is, hogy a szabadversenyben túlságosan magas árak érvényesülnének. Ezek a szempontok, nemkülönben a gyógyszerek megfelelő minőségéhez, pontos összetételéhez és helyes adagolásához, valamint a gyógyszertárak zavartalan működéséhez fűződő fontos közérdek már egymagában nélkülözhetetlenné teszi a gyógyszerek árának hatósági megállapítását. Az árak hatósági megállapítása, melyre nézve az (i) bekezdés a) pontja felhatalmazást ad, természetesen megakadályozza az esetleg túlságosan magas árak érvényesülését. Amint a gyógyszerkönyv szabályozza a hivatalos gyógyszerek, sebészeti kötözőszerek és gyógyítás céljára szánt más eszközök minőségi követelményeit, előállítását és tartását, ugyanúgy meg kell határozni azt is, hogy milyen legyen a gyógyszertár berendezése és helyisége, miből álljon a gyógyszertár felszerelése és hogy a nap mely szakára terjedjen ki a gyógyszertár rendes és ügyeletes szolgálata. A gyógyszerek megfelelő előállításához, megvizsgálásához és eltartásához bizonyos eszközök, berendezés, felszerelés és helyiség szükséges; hogy tehát biztosítani lehessen a gyógyszerek megfelelő minőségét, e bekezdés" b) pontja felhatalmazást ad a gyógyszertári berendezés, felszerelés és helyiség tekintetében irányadó szabályok megállapítására. Ugyancsak közhatalmi szabályozást igényel — mint említettem — a gyógyszertárak rendes és ügyeletes szolgálata. Az első világháborút megelőző időkben minden gyógyszertár éjjel-nappal a közönség rendelkezésére állott. Ennek a rendszernek fenntartását egyrészt szükségtelenné tette a gyógyszertárak számának igen jelentékeny emelkedése, amiről az indokolás általános részében már említést tettem, másrészt azonban szociális szempontok is megkövetelik, hogy a gyógyszerészek részére megfelelő pihenőidő biztosíttassék. A közegészségügyi követelmények kielégítését, valamint a nagyközönség érdekét hozza összhangba az ügyeleti szolgálat rendszeresítése, amelynek tekintetében e bekezdés b) pontja ugyancsak rendelkezést tartalmaz. A kézigyógyszertár tulajdonképpen kisegítő megoldás azokra az esetekre, amikor a közönség gyógyszerellátásáról közforgalmú gyógyszertár létesítésével nem lehet gondoskodni. Bárha a kézígyógy szert árakat fenntartó orvosok a gyógyszert a közforgalmú gyógyszertárakból szerzik be és az ilyen beszerzéseikre az általánostól eltérő — olcsóbb •— árszabás megállapítása kívánatos, mégis számolni kell azzal, hogy a gazdaságosság érdekében, vagy egyéb okokból, a kézígyógyszertárakban a rendesnél esetleg magasabb árakat is engedélyezni kell. A (2) bekezdés erre nézve megadja a szükséges felhatalmazást. Amint fentebb kifejtettem, a szabad versenyt a gyógyszertárak tekintetében — a gyógyszerek megbízhatósága érdekében — ki kell zárni. Ebből önként következik, hogy a gyógyszerek ármegállapítása nem legmagasabb árakat szab meg, hanem olyan árakat, amelyeknél sem többet, sem kevesebbet a gyógyszerész fel nem számíthat. Ha ugyanis a gyógyszerárszabás legmagasabb árakat tartalmazna, Képviselőházi iromány. 1939—1944. XI. kötet. 7
