Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
50 871. szám. nyitva volna a lehetőség az árversenyre. Miután ma már különösen a városokban egynél több gyógyszertár működik, könnyen megtörténhetnék, hogy forgalmuk emelése érdekében árverseny alakulna ki közöttük. Az árverseny viszont oda fajulhatna, hogy annak a gyógyszerek minősége vallaná kárát. A gyógyszertárak árversenye —a kereskedelemtől eltérően — szükségszerűen irreális árakat eredményezne. A gyógyszerárszabás ugyanis oly árak felszámítását engedélyezi, amelyek mellett biztosítani lehet a gyógyszertár fenntartását, a közegészségügy érdekében szükséges fejlesztését, a gyógyszertárban fekvő tőke fennmaradását és a gyógyszerészek biztos megélhetését, de amely indokolatlanul magas hasznot nem hajt. Ha az így megállapított áraknál alacsonyabb árszínvonal alakulna ki, a gyógyszertár bevételéből valamelyik követelményt már nem lehetne kielégíteni. A (3) bekezdés mindezekre tekintettel az árversenyt kívánja kizárni. A jelen törvényjavaslat nem kívánja érinteni a közszállításokia nézve fennálló külön jogszabályok ér. vény ét, azért e bekezdés kimondja, hogy az árengedmény nyújtásának tilalma nem vonatkozik a közszállításokra. Ugyanígy lehetővé teszi e bekezdés azt is, hogy a belügyminiszter kivételesen árengedmény nyújtására adjon engedély. Erre leginkább a törvény alapján létesített betegségi biztosító intézetek vagy más altruista, gyógyszert nagy mennyiségben igénybevevő intézmények esetében kerülhet sor, mégpedig akkor, ha egyrészt a gyógyszerárszabás árszínvonala ily engedély nyújtását lehetővé teszi, másrészt ha az említett intézmények anyagi helyzete ezt indokolttá teszi. A 6. §-h,oz. Azok a gyógyszertár-típusok, amelyek a történelmi fejlődés folyamán kialakultak, illetőleg, amelyeket a javaslat is fenn kíván tartani, a következők : A) közforgalmú gyógyszertárak, amelyek lehetnek 1. személyjogúak vagy 2. reáljogúak, továbbá 3. fiókgyógyszertárak, amelyek mind személyjogú, mind reáljogú gyógyszertárhoz tartozhatnak ; B) zártforgalmú gyógyszertárak, amelyek vagy 1. intézeti gyógyszertárak vagy 2. kézigyógyszertárak. A gyógyszertárak két főcsoportja — a közforgalmú és zártforgalmú gyógyszertárak — abban különböznek egymástól, hogy a közforgalmú gyógyszertárak a nagyközönség rendelkezésére állnak, a zártforgalmú gyógyszertárak viszont csak a fogyasztók meghatározott körét láthatják el gyógyszerrel. Az (1) bekezdés a közforgalmú gyógyszertár meghatározása, mert azt mondja ki, hogy ezek a gyógyszertárak gyógyszereket, sebészeti kötözőszereket és gyógyászati célokra szánt más eszközöket a fogyasztóknak, kórházaknak és egyéb gyógyintézeteknek, valamint a kézigyógyszertáraknak kötelesek kiszolgáltatni. Egyebek mellett leginkább ez a kötelezettség teszi a gyógyszertárat közegészségügyi rendeltetésű intézetté. A (2) bekezdés a kiszolgáltatási kötelezettségek tekintetében tovább megy, mert azt is el kívánja rendelni, hogy a közforgalmú gyógyszertár készletben nem levő gyógyszert, illetőleg olyan szert, amelynek készletben tartására jogszabály nem kötelezi, beszerezni és —a gyógyszer kiszolgáltatására vonatkozó jogszabályok korlátain belül — kiszolgáltatni köteles. Ezzel a rendelkezéssel azt kívánom elérni, hogy a nagyközönség bármely szükséges gyógyszerhez minden gyógyszertárban hozzájuthasson.
