Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
30 1, számú melléklet a 871. számú ir&mányfioz. Indokolás » a gyógyszerészeiről" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. Hazai gyógyszerészetünk több évszázados múltra tekinthet vissza. A XIII. és XIV. század szerzetesi gyógyszertárait a fejlődésben a szabad királyi városok által fenntartott gyógyszertárak követték, eiz utóbbiak elidegenítéséből alakultak ki az első reál jogosítványok, majd végül a XVIII. század végén találkozunk először az »ad personam« adományozott, tehát személyjogú gyógyszertári jogosítványokkal. A gyógyszertárak száma a XVI. és XVII. században még nagyon kevés volt. A helytartótanács kimutatása szerint még 1747-ben is mindössze 42 gyógyszertár működött Magyarországon. Mária Terézia 1752-ben felhívta a vármegyéket, hogy területükön legalább egy gyógyszertárat állítsanak fel. Ennek tudható be, hogy a nagyszombati, majd a budai, illetőleg pesti egyetemen az 1771—1800. évek alatt már 290 gyógyszerész nyert oklevelet, ami kétségtelenül bizonyos fejlődésre mutat. A hazai gyógyszerészetre eredetileg az oszóák örökös tartományokban hatályos, I. Ferdinánd, Rudolf, majd III. Ferdinánd által kiadott rendelkezések voltak érvényben. Mária Terézia a Generale Normativum in Re Sanitatis keretében a gyógyszerészet kérdését is szabályozta. Az első felelős magyar minisztérium a gyógyszertárakat szintén gondoskodási körébe vonta. Klauzál Gábor földművelés-, iparés kereskedési miniszter 1848 június 21-én 859. szám alatt részletesen rendelkezik a »gyógyszertárak felállítása és azok birhatási jogának megnyerése iránt«. A gyógyszerészet ügyének alapvető rendezésére irányuló munkálatok 1863-ban vették kezdetüket, amikor is a gyógyszerészek nagygyűlést tartották és azon tör-venytervezetet dolgoztak ki. A törvénytervezet szolgált alapjául az 1876 : XIV. törvénycikk gyógyszerészi vonatkozású rendelkezéseinek. Wenckheim Béla belügyminiszter 1868 február 20-án ankétot hívott össze: »a közegészségügy egyikét képezi hazánk azon fontosabb ügyeinek, melyek jelen állapotukban törvényhatósági intézkedést vagy kormányzati intézkedést igényelnek. E meggyőződéstől vezéreltetve és a rámruházott hivatásnál fogva szükségesnek tartottam, hogy ezen ügynek a kor kívánalmai és az ország viszonyaihoz méltó rendezése mielőbb foganatba vétessék . . .« mondja a meghívó. Az ankétet 1868 március 10-én tartották meg. 1873 február 6-án a költségvetés és egészségügyi viszonyaink tárgyalása közben a képviselőház elnöke kihirdette a Ház egyhangú határozatát: »a belügy871. »zám.
