Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-876. Törvényjavaslat országos érdekű vízi munkálatokról

876. szám. zás nélkül nem alkalmas a hajózásra, még arra sem, hogy 1ÖÖ—-200 tonnás dereglyékkel bonyolítsák le a vízi szállításokat, mert a mederviszonyok és a kis vizek ezt is lehetetlenné teszik. Egj^etlen megoldásként a folyó csatornázása mutatkozik helyesnek, azaz vizének duzzasztóművekkel való felemelése és az így keletkezett tartányok közötti áthajózásra megfelelő hajózó zsilipek építése. A Tiszával kapcsolatos víziútfejlesztési terv azonban csak akkor lesz teljes, ha a Kőrös és Berettyó vidék összeköttetésére szolgáló víziút is elkészül. Ez a Berettyó folyó csatornázása 50 km hosszúságban. Ez fogja a Tisza és Kőrös folyók között a vízi körforgalmat létrehozni s egyúttal olyan tökéletes víziúthálózatot fog alkotni, mellyel csak egyes külföldi víziutak versenyezhetnek. Bár a Duna hét országot érintő hatalmas víziút, magyar szakaszának parti forgalma aránylag keskeny sávra van korlátozva. Ez főleg abból ered, hogy a folyam a Vágtól a Dráváig egy nagyobb hajózható mellékvizet sem vesz fel. Ezt a hiányt volna hivatva pótolni a Vág hajózhatóvá tétele, továbbá az Ipoly és Sió folyók csatornázása. Ezek mindegyike jelentékeny forgahnú területről hozna árut a dunai forgalomnak és ez utóbbi kiterjedne a folyótól most elzárt, távolabb eső vidékekre is. A Duna említett mellékvizei közül különféle megfontolások alapján a legsürgősebbnek a Sió folyó csatornázását ítéltem s ennek megfelelően már az 1942. évben intézkedtem, hogy a csatornázási munkák legfontosabb részének, a.siófoki vízlépcsőnek építését kezdjék meg. A Sió állandó hajózhatása és a Balatonvidék hajózásának a Dunáig való továbbítása ennek a víziútnak igen nagy távlatot ad, s azt hiszem, hogy ez a munkálat a Dunántúl keleti részének nagyarányú fejlődését az eddiginél fokozottabb ütemben fogja meghozni. Az előadott víziútfejlesztési keretterv megvalósításával az egyes országrészek vízi közlekedése korszerű megoldást nyer. Célom azonban nem egyes országrészek víziforgalmának egyoldalú fejlesztése, hanem olyan víziúthálózat létrehozatala, mely épen azt teszi lehetővé, hogy egyes távolabbfekvő országrészek egymással a víziutak segítségével is közvetlen, rövid összeköttetést kapjanak. Az elénk táruló kedvező kép hatását ugyanis nagymértékben lerontja az a természetadta helyzet, hogy a tiszai áruforgalom csak nagy kerülővel juthat el Nyugat felé, viszont az ipari termékek is csak hasonló módon juthatnak el az Alföld szívébe. Van ugyan a két főfolyónk, a Duna és Tisza között egy mesterséges összekötő víziút: a Eerenc csatorna, ez azonban nem jelent az említett forgalomban jelentékenyebb útrövidülést s amellett a korszerű hajózásra nem is alkalmas. Tehát hiába fejlesztjük a víziközlekedést pld. a Sióvidéken vagy a Kőrösök mentén, äz eredmény nem lehet tökéletes* mert hiányzik a két vízrendszert egyenesen összekötő közvetlen víziút, mely az ország szívében haladva kiküszöbölné azt a forgalmi hátrányt, ami a jelenben hajózásunkat sújtja. Ezt a hátrányt szünteti meg a DunaTisza közötti hajózó csatorna. 5. A Dunát a Tiszával összekötő hajózó csatorna múltja a mondák világában gyökerezik. Székely István XVI. századbeli krónikája szerint Kr. u. a VIII. században Csörsz király kezdte meg egy ilyen csatorna építését, melynek nyomai »Csörsz árka« néven Gödöllőtől Jászfényszarún, Arokszálláson át Ároktőig, a Tiszáig vezetnek és kisebb megszakításokkal ma is megvannak, sőt helyenkint a Gyöngyös