Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-876. Törvényjavaslat országos érdekű vízi munkálatokról

136 876. szám. f) végül, amíg az alföldi öntözések vízszükségletének pótlása nem lépi túl a másodpercenkinti 60 köbmétert, addig a tárolómedencéből legalább 200 millió köbméterrel lehetne támogatni a Kárpátalján tárolás nélkül létesítendő vízierőtelepeket s ezáltal azok üzeme biztosabbá és jövedelmezőbbé tehető. Kiegészítésül megemlítem, hogy a visóvölgyi tárolással kapcsolatban létesíthető villamos erőtelep évi összes teljesítményét elméletben kereken 150 millió kilowattórára tehetjük, a Talabor-Nagyág vízével pedig átlagosan évi 315 millió kilowattóra teljesítményt várhatunk. A vízierők hasznosítása tehát évenkínt összesen 465 millió kilowattóra villamosenergia termelésével jár. Összehasonlításul megemlítem, hogy Budapest székesfőváros évi villamos áramfogyasztása a valóságban ezidőszerint 500—550 millió kilowattórát tesz ki. Hogy az említett bruttó energiatermelésből a művek hasznosítása során mennyit lehet majd értékesíteni, az nagymértékben fog függeni a gazdasági viszonyoktól. Mindenesetre remélhető, hogy a magyar mezőgazdasági termelés várható fejlődése is jelentősen fogja fokozni a villamosáram fogyasztását. A várható építési költségekre, minthogy a törvényhozás ebben a kérdésben nem most, hanem később fog határozni, nem terjeszkedem ki részletesen. Csupán annyit tartok szükségesnek megemlíteni, hogy a visóvölgyi tárolómedence építési költsége, a tárolt víz egy köbméter térfogatára 20 fillért számítva, kereken 200 millió pengőt jelent. Ehhez jön még az energiaközpontnak kereken 40 millió költsége, vagyis összesen 240 millió pengő. A másik két tárolónál nehezebb viszonyokkal kell számolnunk s ezért ott a tárolt víz egy m

3-ére eső költséget 40 fillérre kell vennünk. Ezen az alapon számolva, a taracvölgyi tárolómedence 120 milliós vízmennyisége 48 millió pengő építési költséget adna; ehhez hozzá kell számítani az energiaközpont és az összekötő távvezeték 30 milliós költségét; összesen tehát 78 millió pengőt jelent az építés. A Talabor-Nagyágnál 15 millióra tehetjük a tároló és 30 millióra az energiaközpont költségeit, azaz itt összesen 45 millió pengő építési költséggel kell számolnunk. A tárolások és energiahasznosítás összes költségét tehát tájékoztató megközelítéssel 240+784-45=363 millió pengőre lehet ezidőszerint becsülni* 8.' A víztárolóknak és vízierőműveknek jövedelmezőségét — a költségekhez hasonló nagy vonalakban — a következő becslésszerű adatokkal jelezhetem. Az 1937 : XX. törvénycikk alapján létesülő tiszai öntözőrendszer 200.000 kat. holdja után évi 25 pengő vízbért számítva 5 millió pengő bevétel mutatkozik. Ennek 40 százalékát írhatjuk a víztárolóművek javára, ami az államkincstárnak 2 millió pengő évi bevételt jelent. A vízierőművek által termelt 465 millió kilowattórát megfelelő egységárral számítva 18.6 millió pengő bevételhez jutunk s ennek tiszta maradványát az üzemi kiadások után 15 millióra lehet becsülni. Ezek alapján az eddig tárgyalt művek évi hozama 17 millió pengő s ez a 363 millió pengős befektetésnek mintegy 4*6 százalékos jövedelmezőségét jelentené. Pénzbelileg ki sem fejezhető azonban, de mégis reá kell mutatnom azokra a közvetett eredményekre, amelyek a hullámterek emelkedésének csökkenésével s ezzel kapcsolatban a töltések kisebb emelésével járó megtakarításokban fognak egyrészt az államkincstár, másrészt az egyes vízitársulatok érdekeltségei javára megnyilvánulni. Végül meg kell említenem azt a jelentékeny közgazdasági előnyt, mely a tiszai hajózás fejlődésével fog az érdekelt vidékekre és kiváltképpen az