Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-872. Törvényjavaslat az állami anyakönyvezés szabályainak módosításáról és kiegészítéséről
116 872. szám. Az idézett vallásjogi szabályok értelmében nem keresztény személynek keresztény vallásfelekezetbe áttérése és a bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezeten kívül álló személynek keresztény vallásfelekezetbe belépése esetében szintén a felvételre jelentkezés napját kell a vallásváltoztatás idejéül tekinteni. Minthogy azonban egyházaink hitelvei szerint a keresztény vallás felvétele a megkereszteléssel történik, szükségképen indokolt az 1868 : LIII. t.-c. 6—7. §-ának, illetőleg az 1895 : XLIII. t.-c. 23. §-ának olyan értelmű kiegészítése is, hogy nemkeresztény személynek valamely keresztény vallásfelekezetbe történt áttérését vagy belépését csak abban az esetben szabad az anyakönyvbe bejegyezni, ha a felvételre jelentkezést igazoló lelkészi bizonyítványon felül a megkeresztelést igazoló lelkészi bizonyítványt is bemutatják. Egyébként nem keresztény személynek keresztény vallásfelekezetbe áttérésére és belépésére nézve is érintetlenül maradnak az 1868: LIII. t.-c. 6—7. §-ának, illetőleg az 1895: XLIII. t.-c. 23. §-ának rendelkezései, amelyek értelmében ilyen áttérés (belépés) esetében is a jelentkezés napját kell az anyakönyvbe bejegyezni. Figyelemmel azonban arra, hogy nemkeresztény személynek keresztény vallásfelekezetbe áttérése és belépése esetében a felvételre jelentkezés és a megkeresztelés rendszerint nem egyidőben történik, az esetleges visszaélések megakadályozásához, illetőleg az anyakönyv közhitelességének oltalmához fűződő közérdek szükségszerűen indokolja annak kimondását, hogy ilyen esetekben a vallásváltoztatás idejéül csak akkor szabad a felvételre jelentkezés napját az anyakönyvbe bejegyezni, ha a jelentkezést igazoló lelkészi bizonyítványt a jelentkezés idejében készült egyházi hivatalos feljegyzések alapján állították ki s ha a felvételre jelentkezésről annak megtörténtekor egyházi hivatalos feljegyzés néni készült, akkor a vallásváltoztatás idejéül a megkeresztelés napját kell az anyakönyvbe bejegyezni. Az idevonatkozó szabályokat a 29. §. (3) bekezdése tartalmazza. Olyan értelmű jogszabály, amely' szerint a vallásváltoztatás idejéül azt a napot kell tekinteni, amelyet az új vallásfelekezet szabálya a felvétel idejéül megállapít, nem lenne helytálló. A különböző egyházak tanai ugyanis eltérhetnek abban a kérdésben, hogy az áttérést stb. mikor kell befejezettnek tekinteni s az állam vallásjogi szabálya éppen a felvétel ideje tekintetében netán keletkező bizonytalanságnak és az ebből eredő súrlódásoknak kívánja elejét venni azzal, hogy a vallásváltoztatás idejéül valamennyi vallásfelekezetre nézve egyaránt a felvételre jelentkezés napját határozza meg. Utalok arra, hogy ez az álláspont már a »vallás dolgában« alkotott 1844: III. t.-c. 10. §-ában érvényesült, mert e §. szerint az áttérni akaró a vallásfelekezetének lelkésze előtt kétízben'kinyilatkoztatott áttérési szándékát tanúsító »bizonyság-leveleket azon vallásbeli lelkipásztornak, melly vallásra átmenni szándékozik, bemutatván, ez által az átmenet egy vallásról a másikra teljesen befejeztetett«. Ennek az álláspontnak felelnek meg az 1868 : LIII. és 1895 : XLIII. törvénycikkeknek idevonatkozó rendelkezései is. Ilyenformán a törvényjavaslat 29. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések immár évszázados jogállapotot tartanak fenn. Egyébiránt a vallásváltoztatás idejének államjogi szempontból egységes szabályozása legkevésbbé sem érintik azt a kérdést, hogy egyházaink hitéleti vagy egyházigazgatási vonatkozásokban új híveiket mely naptól kezdődően tekintik kötelékükbe tartozóknak. A 29. §. (4) bekezdése a fél új vallásfelekezetének lelkészére rója azt a kötelezettséget, hogy a vallás változtatásról — annak befejezésétől számított tizenöt nap alatt — értesítse azt az állami anyakönyvvezetőt, aki a fél születésének bejegyzését tartalmazó anyakönyvet vezeti. Azt nem tartanám célszerűnek, hogy a bejelentési kötelezettség magára az érdekelt félre háríttassék, mert ezzel nem
