Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-872. Törvényjavaslat az állami anyakönyvezés szabályainak módosításáról és kiegészítéséről

dálya annak sem, hogy az érdekelt a közigazgatási eljárás mellőzésével, közvetlenül a bírósághoz fordulhasson a törvényesítés megállapítása iránt, mert az A. M. T. 19. §-ának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés nem érinti azt az általános jogi elvet, hogy amennyiben a jogszabály kifejezetten nem rendelkezik másképen, a magánjogi kérdésnek — s ilyen az utólagos házasságkötéssel történt törvényesítés megállapítása is — eldöntése a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Perjogi szabályaink azonban nem szerveznek olyan peres eljárást, amely — a gyermek törvényességének megtámadása iránt az 1911 :

1. törvénycikk XII. címében szabályozott peres eljáráshoz hasonlóan s az 1912 : LIV. t.-c. 94. §-ában meghatározott* j ogi hatálynak megfelelően — mindenkivel szemben (contra omnes) hatályos, tehát az anyakönyvi bejegyzés alapjául is szolgáló ítélet hozatalát eredményezné, holott a származás megállapítása magánjogi kérdés s így gondoskodni kell arról, hogy amennyiben a közigazgatási hatóság a törvényesítés anyakönyvi bejegyzését megtagadná, az érdekelt fél bírói eljárás útján kísérelhesse meg a törvényesítést megállapító és anyakönyvi bejegyzésre is alkalmas bírói határozat hozatalát. Jorgendsz erünknek ezt a hiányát kívánja pótolni a javaslat 14. §-ának(3) bekezdése. A bírósági eljárás szabályozása tekintetében a javaslat a királyi törvényszéknek mint elsőfokú bíróságnak kijelölésére szorítkozik, az eljárás részletes szabályainak megállapítására — éppúgy, mint a kiigazítás tárgyában követendő eljárás szabályozása tekintetében — a javaslat az igazságügy miniszternek ad felhatalmazást (33. §. (2) bekezdése). Azt az eltérést, hogy amíg a javaslat a kiigazítás tárgyában elsőfokon eljáró bíróságként a királyi járásbíróságot, addig az utólagos házasságkötéssel történt törvényesítés megállapítására illetékes elsőfokú bíróságként a királyi törvényszéket jelöli ki, azzal indokolom, hogy a származási perek, nevezetesen a gyermek törvényességének megtámadása iránt indított per is s általában a személyi állapot körébe tartozó perek a királyi törvényszék hatáskörébe tartoznak, mind az elvi következetességnél, mind gyakorlati szempontoknál fogva indokolt tehát, hogy az utólagos házasságkötéssel történt törvényesítés megállapítására vonatkozó bírósági eljárás is elsőfokon a királyi törvényszék hatáskörébe utaltassék. A 15. §~hoz. A 15. §. (1) bekezdése az A. M. T. 17. §-ával lényegében egyező rendelkezést tartalmaz. A 15. §. (2) bekezdésében foglalt újítás — mint arra már az általános indokolásban rámutattam — a közigazgatás egyszerűsítését célozza. A 16. §-hoz. Az A. M. T. 22. §-a bárki részére biztosítja azt a jogot, hogy az anyakönyvbe az anyakönyvvezető felügyelete alatt betekinthessen. A betekintésnek korlátlan szabadsága azonban visszaélésekre vezethet. Ezért a javaslat 16. §-ának (1) bekezdése a betekintést csak annak engedi meg, akinek a betekintéshez figyelembe vehető érdeke fűződik és feljogosítja az anyakönyvvezetőt, hogy ennek az érdeknek valószínűsítését kívánja. Az anyakönyvbe való betekintés joga nem foglalja magában egész évfolyamok vagy kötetek tételenkinti átvizsgálásának jogát. Az A. U. 30. §-a szerint az anyakönyveket csak az anyakönyvvezető, valamint a felügyelő és az ellenőrző hatóságok vizsgálhatják át, mégpedig csak hivatalos célból. Ez a szabályozás nem helyes. Lehetővé kell ugyanis tenni azt, hqgy az anyakönyveket ne csupán hivatalos célból a hatóságok, hanem — az ismételten felmerült kívánságokhoz képest — az egyházak, illetőleg a felekezetek megbízottai és egyesületek, sőt magánfelek is a hitélet vagy az egyházi igazgatás, illetőleg tudományos kutatás céljából vagy más közérdekű célból is átvizsgálhassák és azokból nagyobb tömegű adatot is kijegyezzenek. Erre módot ad a javaslat 16. §-ának (2) bekezdése, de annak biztosítékául, hogy a munkálatoknak valóban közérdekű célt kell szol-