Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-872. Törvényjavaslat az állami anyakönyvezés szabályainak módosításáról és kiegészítéséről

sekben — bár csak szórványosan — valójában keletkeznek is ilyen, az érdekelt felek kérelmének megfelelően hozott közigazgatási határozatok. Az említett közérdek biztosítására szolgálnak a 14. §-nak a közérdekű jogorvoslatra vonatkozó rendelkezései. A javaslat a közérdekű jogorvoslat előterjesztésére törvényhatóságokban a tiszti főügyészt és megyei városokban a városi ügyészt jogosítja fel. A tiszti főügyész a 21.000/1906. I. M. számú rendelet 20. §-a szerint a királyi járásbíróságnak a kiigazítás tárgyában hozott végzése ellen már ezidőszerint is élhet közérdekű jogorvoslattal. Egyébként a közérdekű jogorvoslat használatának módozatait az Anyakönyvi Utasítás fogja szabályozni. Már javaslatom általános indokolásában rámutattam arra, hogy a közigazgatás" egyszerűsítése érdekében a javaslat — a fennálló jogállapottól eltérően •— az anyakönyv kiigazítása, az újból anyakönyvezés és az utólagos házasságkötéssel történt törvényesítés kérdésében hozott elsőfokú véghatározat ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helyet nem ad és álláspontja szerint az érdekelt fél — már az elsőfokú véghatározat hozatala után — csak bírói úton eszközölheti ki a közigazgatási véghatározat megváltoztatását. Míg mai jogunk (A. M. T. 18. §.) szerint az érdekelt fél csak az anyakönyv kiigazítása kérdésében hozott közigazgatási véghatározattal szemben fordulhat bírói útra, addig a javaslat 14. §-a a közigazgatási hatóságnak az újból anyakönyvezés és az utólagos házasságkötéssel történt törvényesítés kérdésében hozott határozatával szemben is bírói utat nyit az érdekelt fél számára^ mert kétség nem férhet ahhoz, hogy ezek a határozatok éppúgy érinfcik az érdekelt fél személyi állapotát, mint az anyakönyv kiigazítása tárgyában hozott közigazgatási határozat. Az újból anyakönyvezés lényegében szintén az anyakönyv kiigazítása s ettől főképen abban különbözik, hogy míg a kiigazítást a bejegyzés eredeti helyén teljesítik, újból anyakönyvezés esetében az eredeti alapbejegyzés törlésével egyidejűen teljesen új alapbejegyzésnek van helye (A. U. 68. §.). Közelebbi indokolásra szorul a javaslat 14. §-ának az utólagos házasságkötéssel történt törvényesítésre vonatkozó (3) bekezdése. Az A. M. T. 19. §-ának harmadik bekezdése szerint az anyakönyvi felügyelőhatóság bármely érdekelt kérelmére »megelőző vizsgálat alapján« elrendelheti, hogy a házasságon kívül született gyermek szüleinek utólagos házasságkötésével történt törvényesítése az anyakönyvbe bejegyeztessék. Az eljárást a most említett §. negyedik bekezdésében foglalt törvényhozási felhatalmazás alapján az A. U. ötödik Részében foglalt és a 99.156/1914. B. M. számú rendelettel módosított rendelkezések szabályozzak. Az említett törvényi rendelkezéseknek megfelelő szabályokat javaslatom is magában foglalja (28. §. (0) bekezdése, 33. §. (1) bekezdése). Az A. M. T. akkor, amikor e törvényesítés anyakönyvi bejegyzésének elrendelését az anyakönyvi felügyelőhatóság, tehát közigazgatási hatóság hatáskörébe utalta, abból a megfontolásból indult ki, hogy olyan esetben, amelyben e törvényesítésnek törvényszabta kellékei megvannak és a törvényesítés megállapítása nem függ vitás ténykérdéseknek és jogi kérdéseknek bírói eldöntésétől, módot kell adni arra, hogy a törvényesítés anyakönyvi bejegyzését a bírói eljárásnál egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb közigazgatási eljárás útján el lehessen rendelni. A törvényesítés bejegyzését elrendelő közigazgatási véghatározat azonban — amint azt a Hatásköri Bíróság a Hb. 13/1920. számú határozatában (Térfy : Hatásköri Jogszabályok és Hatásköri Határozatok Tára, XI. kötet 84. lap) kimondotta —nem praejudikál az anyakönyvi bejegyzés elrendelésének alapjául szolgáló közigazgatási megállapítástól esetleg eltérő bírói döntésnek. Nincs ezidőszerint aka-