Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-633. Törvényjavaslat a közélet törvényességét és tisztaságát biztosító egyes büntető rendelkezésekről

72 633. szám. Másrészt a Btk. 171. §-ában meghatározott izgatás vétsége általában is bűntetté minősül az 1938: XVI. t.-c. 4. §-ának rendelkezése folytán és e törvényes rendelkezés hatálybalépése után az említett cselekmény főbüntetése két évig terjedhető börtön lett, azaz ugyanaz, mint amit az 1938 : XIX. t.-c. 198. §-a rendel. A minősített eset az alapbűncselekménytől tehát csak abban különbözik, hogy az előbbire mellékbüntetésül hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése is meg van állapítva (1938 : XIX. t.-c. 198. §.). Ennek a felesleges megkülönböztetésnek kiküszöbölése s egyben a súlyos politikai bűncselekmények ellen való védekezés teljesebbé tétele végett helyesnek látszik az említett mellékbüntetéseket a Btk. izgatási fejezetébe tartozó bűncselekményekre kiterjeszteni. Természetesen ezekre az esetekre is áll majd a Btk. 54. §-a második bekezdésének az a szabálya, amely szerint, ha a főbüntetés hat havi fogházat vagy hat havi államfogházat meg nem halad, vagy ha a főbüntetés pénzbüntetés, a bíróság a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését mellőzheti. Hamis tanuzás és hamis vád választási, egyházi és fegyelmi ügyben. A 10. §-hoz. Az 1938: XIX. t.-c. 194. §-a szerint a m. kir. közigazgatási bíróság vagy a képviselőház bizottsága vagy kiküldöttje előtt választási ügyben elkövetett hamis tanuzásra az 1878: V. t.-c. 213. §-ának első bekezdésében meghatározott cselekményre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Erre a szabályra azért volt szükség, mert a Btk. Második Készének a hamis tanuzásról és a hamis esküről rendelkező XII. fejezete a bűnvádi, kihágási, polgári és fegyelmi ügyek különböző csoportjai szempontjából eltérő büntetési tételeket állapít meg, el kellett tehát dönteni, hogy a választási ügyek a hamis tanuzás büntetése tekintetében mely csoportba sorozott ügyekkel vétessenek egyenlőeknek. A javaslat 10. §-ának első bekezdése az 1938: XIX. t.-c. 194. §-ának az országgyűlési képviselőválasztásokra szorítkozó szabályát minden, a törvény védelme alá eső választásra kiterjeszti. Az egyházi hatóság előtt folyó eljárásban is.történnek tanúkihallgatások, a tanukat megesketik és gyakran egyházi hatóság előtt emelnek olyan vádat, amely az egyházi jogszabályok szerint büntető vagy fegyelmi eljárás megindítására vezet. Az egyházi hatóság előtt elkövetett hamis tanuzást, e hatóság félrevezetésére irányuló hamis vádaskodást a mai bírói gyakorlat legfeljebb rágalmazásnak tekinti. Ez a felfogás azon alapul, hogy a Btk. Második Részének XII. és XIII. fejezetei a »hatóság« vagy a »bíróság« előtt elkövetett hamis tanuzást, illetőleg hamis vádat büntetik, a hatóság büntetőjogi védelméről szóló 1914 : XL. törvénycikk 1. §-a — a büntető jogszabályok egészére kiterjedő hatállyal — ezek alatt az elnevezések alatt kifejezetten csak az állami, a törvényhatósági és a községi hatóságokat érti, az egyháziakat a felsorolásból kihagyja. Holott más — főleg vallásügyi és közoktatási — törvényeinkben általános az »egyházi hatóság« kifejezés használata. Kétségtelen, hogy az egyházi hatóságok előtt folyó ügyekben az egyháztagoknak érdekét érintő, reájuk nézve esetleg nagyjelentőségű kérdések kerülnek döntés alá és ha az eljárás helyességét hamis vádlók és hamis tanuk rontják meg, ezzel nemcsak az egyház hivatásszerű működését akadályozzák, hanem az érdekelteknek is súlyos károkat okozhatnak. Ezért a javaslat az ilyen cselekményeket az állami hatóságok előtt elkövetett cselekményekkel azonos büntetési tételek alá helyezi. A Btk. XII. és XIII. fejezetei a büntetési tételek meghatározásában többrendbeli megkülönböztetés alapján több fokozatot állítanak fel és ebben kizárólag