Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-633. Törvényjavaslat a közélet törvényességét és tisztaságát biztosító egyes büntető rendelkezésekről

633. szám. 73 az állami igazságszolgáltatásban szokásos felosztásokat tartják szem előtt. Ezzel kapcsolatban el kellett dönteni, hogy a Btk. mely §-aiban foglalt milyen rendelkezéseket kell az egyházi ügyek egyes csoportjaira alkalmazni. A javaslat szerint az egyházi hatóságok ügyeit — a hamis tanuzás büntetése szempontjából — általában »polgári ügyeknek« kell tekinteni. Ehhez képest a Btk. 216. §-ának enyhébb büntetési tétele azokra az ügyekre fog vonatkozni, amelyek tárgyának értékét összegszerűen meg lehet állapítani és az kétszáz pengőt meg nem halad. Nem tekinti azonban a javaslat »polgári ügynek« az egyházi tisztviselő, más egyházi alkalmazott vagy egyháztag ellen, az egyház szabályaiba ütköző cselekmény miatt indított eljárást. Az ilyen ügyet a büntető törvények szempontjából olyan jelentőségűnek nyilvánítja, mint a köztisztviselő ellen indított fegyelmi ügyet (Btk. 220. §. első bekezdése, 227. §-a második bekezdésének második tétele). Mégpedig tekintet nélkül arra, hogy az egyház szabályai szerint az egyházi bíróságok az adott esetben az egyházi büntető vagy az egyházi fegyelmi hatalom körében járnak-e el, — tekintettel arra, hogy Magyarországon az egyházi bíróságok valódi, az állami büntetőjog által ismertekhez hasonló büntetéseket nem alkalmaznak és közjogunk értelmében nem is alkalmazhatnak. A 10. §. harmadik bekezdése viszont pótolni kívánja a Btk. 220. §-ának azt a hiányát, hogy csak közhivatalnok vagy ügyvéd ellen indított fegyelmi ügyben elkövetett hamis tanuzásról szól. Ennek folytán büntetlenül maradna az egyéb, az ügyvédi kamarákéhoz hasonló közéleti szerepet betöltő hivatásszervezetek (mérnöki, orvosi kamarák stb.) fegyelmi hatóságai előtt elkövetett hamis tanuzás, holott ezeknek a fegyelmi ügyeknek kimenetele kétségkívül fontos közérdeket és életbevágó egyéni érdekeket érint. Ilyen tárgyú rendelkezés megalkotásával eleget tennénk azoknak a kérelmeknek, amelyeket az érdekelt hivatásszervezetek gyakorlati tapasztalatok alapján ismételten előterjesztettek. Ugyanebből az okból helyénvalónak látszik a fegyelmi ügyben emelt hamis vádat büntető rendelkezést (Btk. 227. §. második bekezdésének második tétele) is kiterjeszteni az említett hivatásszervezetek fegyelmi ítélkezésének területére. A Btk. 220. §-át a fentiek szerint az egyházi büntető és fegyelmi, továbbá a kamarai és egyes más hivatásszervezeti fegyelmi bíráskodásban is alkalmazni kell. E §. második bekezdésének első tétele súlyosabb büntetést szab arra, aki a hamis tanuzást a fegyelmi úton vádoltnak terhére követte el azzal az eredménynyel, hogy a megvádoltat hivatalától vagy állásától elmozdították. A teljes szabatosság kedvéért meg kell mondani, hogy az egyházi bíráskodásban az egyházi méltóságtól vagy tisztségtől megfosztás — ilyen például a római katolikus egyházban a depositio és a degradatio — valamint az egyháztagok jogaitól megfosztás — például a református egyház VI. törvénycikkének 47. §-a B., d) alatt foglalt rendelkezése szerint —, a hivatási fegyelmi ítélkezés körében pedig a hivatás gyakorlásától eltiltás felel meg a hamis tanuzást súlyosabban minősítő, a Btk. 220. §-a második bekezdése első tételében említett jogkövetkezménynek. Hatályukat vesztő és hatályban maradó jogszabályok. A 11. §-hoz. Az 1939: II. t.-c. 191. §-ának harmadik bekezdése szerint a megvesztegetett közhivatalnok kötelességszegésének büntetése tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyház, ha azt háború idején a fegyveres erő vagy a lakosság ellátására szánt készlet tekintetében követi el, ha pedig a cselekmény folytán háború idején a honvédelem érdekének súlyos sérelme következett be: a büntetés halál. Ezt a rendelkezést a javaslat érintetlenül hagyta. E tárgyban kifejezett rendelkezés felvétele azért látszott célszerűnek, mert máskülönben az ellenKépviselőhézi iroimany. 1939—1944. VIII. köteit, 10