Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-633. Törvényjavaslat a közélet törvényességét és tisztaságát biztosító egyes büntető rendelkezésekről

633. szám. 69 Ugyanilyen megítélés alá esik annak cselekménye is, aki befolyásából ismétlési szándékkal állandó keresetforrást kíván teremteni, azaz üzletszerű elkövetésre rendezkedik be. A vagyoni előny elkobzása. A 6. §-hoz. A Btk. 61. §-ának általános szabályához képest elkobzandók a bűntett vagy vétség elkövetésére szolgáló tárgyak, amennyiben a tettes vagy a részes tulajdonai. Ennek folytán a vesztegetés céljára adott vagyoni előny tárgya is elkobzás alá esik. Ezt a rendelkezést a §. több irányban kiegészíti. A törvénybe ütköző juttatást elkobozza attól, aki abban részesült, még akkor is, ha az ellen, mint a bűncselekmény tettese vagy részese ellen, nem lehet eljárást indítani. Ennek oka lehet az is, hogy az előnyt jóhiszeműen szerezte meg, ez a körülmény sem változtat azon, hogy erkölcstelen és törvénytelen alapon, jogos igény nélkül jutott hozzá. Ugyanez áll, ha az előnyben részesült tettes vagy részes távol van, vagy ha javára beszámítást kizáró ok áll fenn. A dolog elkobzását helyettesíti a már meg nem levő vagy fel nem található dolog, úgyszintén a másnemű vagyoni előny értékének elvonása akként, hogy a §. az előnyben részesültre az államkincstár javára megfelelő összegű fizetési kötelességet ró. . Az előny elvonását a §. arra az esetre is kimondja, ha egyik közreműködő ellen sem lehet bűnvádi eljárást indítani vagy folytatni, anyagi vagy eljárásjogi előfeltétel hiányában. A §. második bekezdése erre az eshetőségre szabályozza a bírói hatáskör és illetékesség kérdését; a törvényszék elj árasára a Bp. 477. §-ának az ú. n. objektív sajtóelkobzásra vonatkozó második, harmadik, negyedik és ötödik bekezdései, a perorvoslatra ugyané §. hatodik bekezdése nyernek megfelelő alkalmazást. A §. támogatásban részesíti azt a magánszemélyt is, akinek a jogtalan követelőzésre hajlamos közhivatalnok vagy a befolyásával üzérkedő kárt okozott. Méltányosnak találja, hogy az, akitől a közhivatalnok tiltott megajándékoz tatása végett vagyoni előnyt csikart ki és aki ebbe csak kényszerhelyzetben egyezett bele (3. §. harmadik bekezdése), — úgyszintén az, aki a befolyásával üzérkedőnek hálójába került (5. §.) — visszakövetelhesse azt, amit bár esetleg turpis causanak tekintendő jogalapon adott. A -visszaadásra a jogtalan vagyoni haszonban részesült köteles, akár tudott a juttatás hátteréről, akár nem. Ha az 5. §. esetében az, aki megfizetett pártfogó útján akarja ügyét előmozdítani, kifogásolható módon jár is el, a súlyosabb erkölcsi megrovás kétségkívül arra nehezedik, aki a közhivatalokban való otthonosságából, az ügyek elősegítésében való jártasságából akar magának keresetforrást teremteni. Közérdekből elsősorban az utóbbiak ellen kell fellépni, a fellépés hatályosságához pedig elengedhetetlen, hogy a szerzett vagyoni előny ne maradhasson ott, ahová bűncselekmény folyományaképpen került és annak, aki az üzérkedő javára anyagi áldozatot hozott, érdekében álljon a történtek leleplezése. Máskülönben alig lenne remélhető, hogy ezekkel a rendesen ügyesen rejtőzködő egyénekkel szemben a "vádhatóságnak valaha is alkalma lesz eljárni. Felsőházi, egyházi és érdekképviseleti választások tisztasága. A 7. §-hoz. A főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885 : VII. t.-c. 1. §-a értelmében a főrendiháznak »a Horvát-Szlavón« országok gyűlése által az 1881 : XV. törvénycikk értelmében eszközölt választás következtében a főrendiházban ülési és szavazati joggal bíró tagokon kívül nem volt olyan tagja, akit a