Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-633. Törvényjavaslat a közélet törvényességét és tisztaságát biztosító egyes büntető rendelkezésekről

70 633. szám. tagság joga választás alapján illetett volna meg. Ehhez képest a választójog büntetőjogi védelmére vonatkozó rendelkezéseknek a főrendiházra kiterjesztése nem mutatkozott szükségesnek és így az 1885 : VII. törvénycikk nem is tartalmaz büntető rendelkezéseket. Lényegesen megváltozott a helyzet az országgyűlés felsőházáról szóló 1926: XXII. törvénycikk megalkotásával. A törvény 2. §-ának 2. pontja és 6. §-a értelmében a felsőház tagjainak többségét a tagság joga választás alapján illeti meg. Egyik vármegyei törvényhatóság felhívta a kormányzat figyelmét arra, hogy a felsőházi tagok választásánál is sajnálatos visszaélések fordultak elő s ezek megtorlatlanul hagyása a törvényalkotás hézagát jelenti. Ennek folytán indokolt az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény rendelkezéseihez hasonlóan a felsőházi tagok választását is megfelelő büntetőjogi védelemben részesíteni. A mai magyar közfelfogás szerint — megegyezően az évezredes alkotmányos fejlődéssel — a törvényesen bevett magyarországi keresztény egyházak az állami és társadalmi rend, a magyar nemzeti hagyományokon alapuló művelődés és erkölcs legnagyobb fontosságú támaszai. Ennek felismerése alapján más téren gondoskodnak arról jogszabályaink, hogy a világi hatalom az egyházaknak magas hivatásuk betöltéséhez segítőkezet nyújtson. Erre törekszik a maga feladatainak körében a javaslat is, amikor a 7. §. 2. pontjában az egyes egyházak alkotmánya szerint tartott választások rendjét megzavaró visszaéléseket a már említett büntetőjogi rendelkezések kiterjesztésével igyekszik meggátolni. A §. második bekezdése viszont arról gondoskodik, hogy ilyen, az egyházak belső életéhez tartozó eseményt az állam csak akkor tegyen hivatalos eljárás tárgyává, ha az egyházi hatóság ezt kívánatosnak találja. A jogvédelem szüksége kiterjed azonban a hivatási kamarákra is. Ezek a közéleti szervek a mai alkotmányos fejlődésben egyre fokozódó fontosságú szerepet töltenek be s a törvényhozás egyre nagyobb jelentőségű közfeladatokat bíz rájuk. Választásaik tisztasága tehát elsőrendű közérdek. Ilyen hivatási kamarák törvényeink szerint a kereskedelmi- és iparkamarák (1868: VI, 1934: XX. t.-c), a közjegyzői kamarák (1874: XXXV. t.-c), a kerületi és országos mezőgazdasági kamarák (1920: XVIII., 1937 : XVII. t.-c.), a mérnöki kamara (1923: XVII. t.-c), a kerületi és országos orvosi kamara (1936: I. t.-c), a sajtókamara (1938: XV. t.-c), a színművészeti és filmművészeti kamara (1938: XV. t.-c, jelenleg külön színházi és külön filmkamarává átszervezés alatt). A kamarákon kívül még vannak olyan érdekképviseleti és hivatásszervezetek, amelyeknek a jelen törvény értelmében hivatalos szervekké nyilvánítására szükség lehet és ilyen szervezetek a jövőben is alakulhatnak. Ezeknek a szerveknek hivatalosakká nyilvánítását megkívánhatják azok a megfontolások, amelyek szerint választásaikra (7. §.) vagy fegyelmi hatóságuk gyakorlására (10. §.) közérdekből célszerű a törvényben foglalt büntetőjogi biztosítékokat kiterjeszteni. Ezek a szervezetek annyira eltérőek rendeltetésük és működésük tekintetében, hogy általános szabállyal nehéz lenne megjelölni: melyek eshetnek a törvény szempontjából a kamarákkal azonos megítélés alá. Ezért a kijelölés feladatát kormányrendeletre kellett bízni. Mindezekből az okokból a 7. §. a választójog büntetőjogi védelméről az 1938: XIX. törvénycikk XIII. fejezetében foglalt rendelkezéseket kiterjeszti a felsőházi tagok választására, a törvényesen bevett magyarországi egyházaknak, úgyszintén a hivatási kamarák és a már említett hasonló szervek működésének körében tartott választásokra. A gyakorlat bizonyára meg fogja tudni különböztetni az 1938 : XIX. törvénycikknek azokat a rendelkezéseit, amelyeket az