Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-633. Törvényjavaslat a közélet törvényességét és tisztaságát biztosító egyes büntető rendelkezésekről

633. szám. 61 mintha valamely kétoldalú jogügylet két ügyfelének helyet töltenék be. Különböző az a kötelesség, amelyet megsértenek és ehhez képest gyakran bűnösségük mértéke is, és különbözők azok a cselekvési módozatok, amelyekkel a büntetést kiérdemlik. Büntethetőségük a cselekmény másik résztvevőjétől független és megállhat akkor is, ha az utóbbi tévedés, beszámítási képességének hiánya vagy más személyes ok folytán büntetlen marad. A javaslat a vesztegetési megállapodásból előálló veszélyt továbbá olyan súlyosnak tekinti, hogy a befejezett bűncselekmény büntetésének alkalmazásához nem várja meg a megállapodás tartalmának teljes megvalósulását, azaz azt, hogy a közhivatalnok a kapott vagy ígért ellenértékért csakugyan véghez vigye a kikötött törvénytelenséget. A büntetési szankció az ügy lebonyolódásának jóval előbbi szakában, már akkor alkalmazhatóvá válik, mihelyt valamelyik fél a bűnös megállapodás felé vezető első lépést megteszi, azaz a másik fél irányában ilynemű ajánlatot tesz. Még az sem szükséges, hogy az akaratmegegyezés valóban létrejöjjön, az sem, hogy a másik fél legalább színleg elfogadja a vesztegetésre irányuló ajánlkozást. Ezekből az okokból a javaslat egyfelől a vesztegető, másfelől a megvesztegethető közhivatalnok cselekményét és annak büntetőjogi jogkövetkezményeit külön szabályozza, előbbit az 1., az utóbbit a 2. §-ban. a) A vesztegető büntetése. Az 1. §-hoz. A javaslat ismertetett rendszeréből következik, hogy a vesztegetőt csak az 1. §. alapján lehet felelősségre vonni, nem pedig egyúttal a 2. §. szerint is azon a címen, hogy a közhivatalnok felbujtója vagy bűnsegéde. Ezt feleslegessé teszi egyébként az, hogy a javaslat 1. § _

a —• a Btk. 470. §-ával ellentétben — a cselekményt bűntetté minősíti és olyan büntetési keretet állapít meg, amely a legsúlyosabb esetekben is kielégítő lesz. A vesztegető a javaslat szerint nemcsak akkor válik bűnössé, ha a közhivatalnokot sikerült kötelességszegésre indítani, hanem már akkor, mihelyt erre »törekszik«, azaz ilyen céllal személyes vagy vagyoni előnyt ad vagy ígér, akár a közhivatalnoknak közvetlenül, akár bárkinek másnak, akitől reméli, hogy az előny, fejében a közhivatalnokra a vesztegető szándékainak megfelelő hatást fog gyakorolni, esetleg az előnyt a közhivatalnokhoz közvetíti. A büntethetőségnek a jogsérelemre vezető folyamat ilyen kezdeti szakába való előretolása a kísérlet lehetőségének csak csekély teret enged, — például ha a törvényellenes ajánlkozás megtétetik ugyan, dé nem jut a másik félnek, vagy a közvetítésre kiszemelt személynek tudomására. Az aktív vesztegetés elkövetési módja a Btk. 470. §-a szerint az adás és az ígéret. A javaslat is lényegében ugyanezeket a cselekvési módozatokat tartja szem előtt, kifejezi azonban az adásnak és az ígérésnek jellemző irányzatát, azaz azt, hogy a közhivatalnoki kötelességszegés előidézésének eszközéül szolgálnak. A Btk. 465., 467., 468. és 470. §-ai a vesztegetés eszközeiül az ajándékot és a jutalmat említik. A javaslat szabatosabb meghatározás kedvéért és avégett, hogy az esetleges túlszoros értelmezés élkerültessék, a »személyes vagy vagyoni előnyről« szól. Már az 1915 : XIX. t.-c. 8—10. §-ai is szükségesnek látták az ajándék és a jutalom mellé az »egyéb előny« kifejezést is felvenni. A »személyes« előnyt a mindennapi életben szokásos módon a javaslat a »vagyoni« előny ellentéteképpen használja; ezt a szembeállítást szükségessé teszi, hogy a javaslat más helyén — az 5. §-ban — csak vagyoni előnyről szól. Az ajándék és a jutalom kifejezéseket a javaslat példázóan sem említi, mert éppen ez a két szó nem talál arra a szerepre,