Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-633. Törvényjavaslat a közélet törvényességét és tisztaságát biztosító egyes büntető rendelkezésekről
62 633. szám. amelyet az előny az 1. §-ban meghatározott cselekménynél betölt. A vesztegetés eszköze nem ajándék, nem ingyenes »animo donandi« adott juttatás, hanem valamely törvényellenes szolgáltatás kialkudott ellenértéke. Nem is jutalom, mert előre adják vagy legalább is előzetesen ígérik meg. A javaslat tehát világosan kijelenti, hogy nemcsak vagyoni előny felhasználásával lehet a vesztegetést elkövetni. Az előny szót természetesen tárgyi értelemben kell venni, figyelemmel arra, hogy a közfelfogás általában mit ismer el valakinek helyzetét javító, valakire komoly befolyást gyakorló tényezőnek. Udvariassági ténykedések, amelyek az egyéni önérzetet vagy hiúságot pillanatnyilag kellemesen érintik, olyanok, amelyek csak jelentéktelen, múló érzéki élvezetet nyújtanak, nem megfelelő eszközei a vesztegetésnek. Nem lehet előny olyan kötelezettség teljesítése, amelyre a közhivatalnoknak jogos igénye van. Előny ellenben mindaz, ami a közhivatalnok helyzetét javíthatja, emelheti, például előléptetés, kitüntetés, kedvezőbb beosztás, áthelyezés, cím, rendjel adományozásának kieszközlése stb. A »neki vagy másnak« kifejezéssel a javaslat egyrészt arra céloz, hogy a közhivatalnok esetleg a maga egyéni szempontjából előnynek tekinti, tehát befolyásoló mozzanatnak érzi az olyan juttatást is, amelyet nem ő kap, hanem valaki más. Ez a más : rendszerint hozzátartozója, barátja vagy olyan személy, akinek csak leplező szerepe van. De az előny átvevője olyan személy is lehet, aki az előnyt magának megtartva, saját érdekében vállal kötelezettséget a közhivatalnok tetteinek irányítására. A »hivatalos« mellett a »szolgálati« kötelesség kiemelése főleg a közhivatalnok büntetőjogi fogalmának az 1940: XVIII. t.-c. 3. §-a által történt jelentős kiterjesztésekövetkeztében vétetett fel. Eszerint a §. szerint ugyanis a közhivatalnokká minősítés a nem szorosan vett hatósági tennivalókkal foglalkozó személyek széleskörű csoportjait is magában foglalja, ideértve a m. kir. honvédségnek tényleges szolgálatot teljesítő minden tagját is. A »hivatalos hatáskörben« és a »szolgálatban« kifejezésekkel a §. azt kívánja kijelenteni, hogy az előnytől csábíttatva a közhivatalnok olyan cselekményt végez, érdemben szándékosan helytelenül vagy alakjában szabálytalanul, amelynek végrehajtására hivatali állása vagy szolgálati viszonya feljogosítaná, sőt rendszerint kötelezné is, természetesen úgy, hogy azt törvényes tartalommal és szabályos alakban teljesítse. Nem öleli fel ez a fogalom a közhivatalnoknak hivatali hatáskörén (szolgálatán) kívül tanúsított magatartását, még ha az bizonyos szempontokból a szolgálati viszonyt szabályozó rendelkezések hatálya alatt is áll s így kötelességszegésre alkalmat szolgáltathat. Nem megvesztegetés tehát, ha a közhivatalnokot csupán arra kívánják rávenni, hogy hivatalán kívül tilos mellékfoglalkozást űzzön, hivatása tekintélyével össze nem férő életmódot folytasson, vagy hogy ellenértéket fogadjon el olyan cselekményért, amelyet ingyenesen kellene teljesítenie, de éppúgy, mint ahogy díjazásért végzi. A »kötelességszegés« lehet cselekvés, állhat valamely köteles cselekvés elmulasztásában, mindenesetre azonban valamely jövőben teljesítendő magatartás a megvesztegetési alku tárgya. Erre utal a §-nak az a kifejezése : »kötelességszegésre indítani törekszik«. Már végrehajtott kötelességszegésnek előre meg nem ígért utólagos megjutalmazása esetleg a 3. §. alá eshet. Ez is lehet súlyosan erkölcstelen és egyben jogellenes is, de mégsem vesztegetés, azaz a kötelességszegésnek, mint a közhivatalnok részére nyújtott vagy ígért előny ellenértékének előzetes kétoldalú elhatározása, vagy legalább is erre irányuló egyoldalú, előzetes kezdeményezés. A kötelességszegésnek továbbá mindenkor legalább körvonalaiban előre meghatározott cselekményre vagy cselekménysorozatra kell vonatkoznia. A kötelességszegésre irányuló »aktív« vesztegetés büntetése a Btk. 470. §-a
