Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-652. Törvényjavaslat a tartási ügyekben keletkezett bírósági és gyámhatósági határozatok, egyességek és egyéb végrehajtható okiratok kölcsönös elismerése és végrehajtása tárgyában Bécsben, 1941. évi november hó 28. napján aláírt magyar-német egyezmény becikkelyezéséről

326 652. szám. felülvizsgálatnak — a 2. cikk b) pontjával kapcsolatban már előadottak szerint — általában nincsen helye. Az 5. cikk arról rendelkezik, hogy milyen okiratokat kell bemutatnia annak a félnek, aki a külföldi határozat elismerését kéri és egyben lényegesen megkönnyíti a bemutatott okiratokhoz csatolandó fordítások hitelesítését is. A 6. cikk már az egyezmény második részébe tartozik, mert az már a külföldi határozatok végrehajthat ónak nyilvánításáról rendelkezik, aminek a magyar jog­rendszerben a végrehajtás elrendelése felel meg. (1912 : LIV. t.-c. 33. §.) A német kormány a tárgyalások folyamán azért ragaszkodott ahhoz, hogy az egyezménybe a »végrehajthatóványilvánítás« kifejezés vétessék fel, mert a német birodalmi polgári perrendtartás 722. és 723. §-a értelmében a külföldi bírói ítélet végrehajthatóságát külön ítéletben kell kimondani, hivatalból végrehajtás elren­delésének pedig Németországban nincsen helye és a végrehajtást a jogosított félnek minden esetben kérnie kell a bírósági végrehajtótól. (A német birodalmi polgári perrendtartás 753. és 754. §-a.) A »végrehajthatóványilvánítás« — »Vollstreckbarerklärung« — kifejezést használja egyébként a polgári eljárásra vonatkozóan az 1905 évi július hó 17. napján kelt hágai nemzetközi egyezmény eredeti francia szövege is (»rendre exécutoire«), mert ez felel meg a legtöbb külföldi államban elfogadott jogrendszer­nek ; ezt a kifejezést azután a hágai egyezményt becikkelyező 1909 : XIV. törvény­cikk, valamint az annak végrehajtása tárgyában kiadott 9.000/1909. I. M. számú rendelet (Rendeletek Tára 785. 1.) IV. fejezete a »végrehajtás elrendelése« szavak­kal fordította le magyarra, illetőleg ezzel a fogalommal fejezte ki. Hasonló szö­vegezésről természetesen szó lehetett volna a most tárgyalt egyezményben is, ebben az esetben azonban az egyezmény eredeti magyar és német szövege nem lett volna egymással kellő összhangban. Ezért helyesebbnek látszott a magyar szövegbe is a »végrehajthatóványilvánítás« szavakat felvenni s az egyezmény végrehajtási rendeletére hagyni annak kifejezésre juttatását, hogy ez alatt a végre­hajtás elrendelését kell érteni. A végrehajthatóványilvánításnak egyébként a 6. cikk értelmében az az elő­feltétele, hogy a jogosított fél lakóhelye vagy célja szerint huzamosabb tartamú tartózkodásának helye Magyarországon vagy a Német Birodalom területén legyen ; a kötelezett fél lakóhelye, továbbá a jogosított vagy a kötelezett fél állampolgár­sága azonban a végrehaj thatóványilvánítás szempontjából közömbös. A tárgyalások folyamán ugyanis az az álláspont kristályosodott ki, hogy magyar-német viszony­latban csak akkor van szükség a tartási ügyekben hozott határozatok kölcsönös végrehajtására, ha a jogosított személy magyar vagy német területen lakik, mert ha a jogosított személynek valamely harmadik államban van a lakóhelye, úgy nem fűződik általunk különösebben védendő érdek ahhoz, hogy a javára hozott határozatot végrehajtsuk s ilyenkor a végrehajtás kérdését Magyarországnak, illetőleg Németországnak inkább ezzel a harmadik állammal (a lakóhely államával) kellene rendeznie. Támogatja ennek a szabályozásnak helyességét annak meg­fontolása is, hogy a szerződő államok valamelyikében behajtott összegeket a mai átutalási és egyéb fizetési nehézségek miatt nem lehet, de nem is indokolt átutalni valamely harmadik államba, továbbá annak figyelembevétele, hogy az egyezmény csak a tartási ügyekre vonatkozik, az eltartás szempontjából pedig a lakóhelynek fokozott jelentősége van. Ez a szempont indokolja egyébként azt, hogy az egyezmény a végrehajtás tekintetében nincsen figyelemmel a felek állampolgárságára. A 7. cikk szerint a végrehajthatónaknyilvánítás, illetőleg a végrehajtás elren­delése iránti kérelmet az elsőfokon eljáró bíróságnál, illetőleg gyámhatóságnál kell beadni és ezek továbbítják azt a végrehajtás foganatosítására illetékes magyar járás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom