Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-652. Törvényjavaslat a tartási ügyekben keletkezett bírósági és gyámhatósági határozatok, egyességek és egyéb végrehajtható okiratok kölcsönös elismerése és végrehajtása tárgyában Bécsben, 1941. évi november hó 28. napján aláírt magyar-német egyezmény becikkelyezéséről

652. szám. 325 elismerni, amelyben a tartásra kötelezett személy német állampolgár, vagy valamely harmadik állam polgára. A 2. cikk a) pontjában a huzamosabb tartamú tartózkodási helyre való utalás annak az illetékességi oknak felel meg, amelyet a magyar polgári perrendtartás 26. §-a és a német birodalmi polgári perrendtartás 20. §-a is megállapít és amelyet a magyar-osztrák végrehajtási jogsegélyszerződés 3. cikkének 2. pontja is tartalmazott. Az egyezmény egyébként is igyekezett a most már hatályban nem lévő magyar-osztrák végrehajtási jogsegélyszerződésnek azokat a rendelkezéseit, amelyek a gyakorlatban jól beváltak, a lehetőséghez képest figyelembe venni. A 2. cikk b) pontjának rendelkezései folytán adott esetben az eljáró bírónak azt is vizsgálnia kell, hogy a külföldi bíróság a kötelezett fél hazai jogát alkalmazta-e, azt azonban, hogy ez az alkalmazás helyes volt-e vagy helytelen, a másik állam bírósága már nem teheti vizsgálat tárgyává, mert az elismerésre irányuló eljárás természeténél fogva a külföldi határozatot érdemben már nem vizsgálhatja felül. A 3. cikk azokat az eseteket sorolja fel, amelyekben a külföldi határozatok elismerését meg kell tagadni. Ezek a megtagadási esetek általában véve összhangban vannak a már többször említett magyar-osztrák végrehajtási jogsegélyszerződés 11. és 14. cikkének rendelkezéseivel. Az (i) bekezdésnek az a rendelkezése, amely szerint az elismerést meg kell tagadni, ha az elismerés a jóerkölcsökbe vagy a közrendbe ütköznék, lényegileg a magyar polgári perrendtartás 414. §-a első bekezdésének 5. pontjában foglalt tilalomnak felel meg. A (2) bekezdés szerint az elismerést akkor is meg kell tagadni, ha a határozat ugyanazon igény tárgyában az elismerés felől határozó* állam területén keletkezett korábbi jogerős bírósági vagy gyámhatósági határozattal ellentétben áll. Az elismerés megtagadásának tehát akkor van helye, ha a belföldi határozat vált előbb jogerőssé. A (3) bekezdés szerint akkor van helye az elismerés megtagadásának, ha a cselekvőképesség vagy a törvényes képviselet elbírálása vagy az igény elbírálásánál irányadó személy-, család- vagy öröklési-jogi viszony, vagy valamely személy e részben irányadó holtnaknyilvánítása vagy halála időpontjának megállapítása tekintetében a kötelezett fél hátrányára más jogszabályokat vettek alapul, mint amelyeket a kötelezett fél államának joga szerint alkalmazni kellett volna. A megtagadási okoknak ez a szövegezése tekintettel van Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének javaslatára és a polgári perrendtartás 748. §-ára, amikor a halál bekövetkezésének bírói megállapításáról tesz említést és összhangban van a német jogszabályokkal is, különösen az eltűntekre, a holtnaknyilvánításokra és a halál megállapítására vonatkó és 1939. éovi július hó 4. napjzán kelt új német törvénnyel. A (*) bekezdés értelmében az elismerést akkor is meg kell tagadni, ha az eljárás megindító idéző végzést a kötelezettnek vagy megbízottjának nem kellő időben vagy csak hirdetményi idézés útján vagy más úton kézbesítették, mint amilyet a már idézett új magyar-német polgári jogsegély egyezmény megszab, feltéve, hogy a kötelezett az eljárásba nem bocsátkozott bele. A 4. cikk értelmében a határozat elismerésére irányuló kérelem elbírálása során mindazokat a körülményeket, amelyeknek a határozat elismerése vagy az elismerés megtagadása szempontjából az 1—3. cikk rendelkezései folytán jelentősége lehet, az elismerés felől határozó hatóság teljesen szabadon mérlegelheti s e tekintetben az elismerésre váró határozat ténymegállapításai őt nem kötik. Egyébként azonban a határozat törvényszerűsége a 4. cikk alapján sem vizsgálható, aminthogy érdemi