Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-648. Törvényjavaslat a személyállapotra vonatkozó közlések és megkeresések tárgyában Budapesten, 1941. évi szeptember hó 1. napján kelt magyar-német egyezmény becikkelyezéséről

648. szám. 299 közi egyezmény megkötésére, amely a személyáilapotra vonatkozó közlések és megkeresések kérdéseit teljes részletességgel szabályozza. A német kormány javaslatunkat el is fogadta és a két kormány írásbeli javaslatainak nyomán szóbeli tárgyalások indultak meg a két kormány képviselői között, amelyeket 1941. évi augusztus hóban sikeresen befejeztek és a tárgyalások eredményeképpen a két állam meghatalmazottai Budapesten, 1941. évi szeptember hó 1-én aláírták a jelen törvényjavaslatba foglalt és becikkelyezés végett a törvényhozás elé terjesztett nemzetközi egyezményt. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az egyezmény az egész Német Birodalom területére nézve egységesen rendezi a személyállapotra vonatkozó közlések és megkeresések kérdését, az egyezmény rendelkezései tehát kiterjednek a Német Birodalomhoz csatolt egykori Ausztriára, valamint a Német Birodalom védnöksége alatt álló cseh-morva területre is. Az egyezmény szövege a lehetőséghez képest figyelembe vette az új magyar anyakönyvi törvény és anyakönyvi utasítás tervezetének, valamint az 1937. évi november hó 3-án kelt és a személyállapotra vonatkozó német birodalmi törvény (Personenstandsgesetz) egyes rendelkezéseit is. A törvényjavaslat 1. §-a kimondja az egyezmény törvénybecikkelyezését, 2. §-a pedig közli az egyezmény eredeti magyar és német szövegét. Az egyezmény 1. cikke a másik Szerződő Fél állampolgáraira vonatkozó születési, házassági és halotti anyakönyvi kivonatoknak minden külön megkeresés nélkül, vagyis hivatalból történő rendszeres megküldését írja elő, mégpedig olyan alakban, amilyen alakban az anyakönyvi bejegyzés történt. Az anyakönyvi kivonatokat tehát szószerint és betűszerint egyező hiteles kivonatban kell a másik szerződő fél illetékes hatóságának megküldeni. Ugyanez vonatkozik az utólagos bejegyzésekre vagy kiigazításokra, vagyis a kölcsönös közlési kötelezettség a későbbi anyakönyvi változásokra is kiterjed. Az 1. cikk (2) bekezdése felsorolja azokat az adatokat, amelyeket tájékoztatásul fel kell tüntetni az anyakönyvi kivonatokon akkor is, ha ezeket az adatokat maguk az anyakönyvek nem tartalmazzák. Ennek a rendelkezésnek azért van nagy jelentősége, mert a bejegyzett egyén származásának igazolása végett olyan adatokra is szükség lehet, amelyeket az anyakönyvek esetleg nem tüntetnek fel, de amelyeket az anyakönyvi hatóságok nehézség nélkül meg tudnak szerezni. Nagyobb nehézségek esetében azonban mellőzhető a ki nem deríthető adatoknak feltüntetése és a hosszadalmas eljárások megelőzését célozza az, hogy az érdekeltek által szolgáltatott ilyen tájékoztató adatok valódiságát vizsgálni nem kell. Az 1. és 2. cikk rendelkezései tehát igyekeznek eleget tenni az anyakönyvek teljessége tekintetében mindkét állam részéről támasztható követelményeknek. A 3. cikk az anyakönyvi kivonatoknak esetenként, még pedig a szerződő felek hatóságai megkeresésére történő megküldését szabályozza. Hogy ezeket a megkereséseket minél gyorsabban lehessen továbbítani és elintézni, az 5. cikk (2) bekezdése megszabja, hogy az ilyen megkereséseket a két szerződő állam illetékes hatóságai közvetlen iratváltás útján intézhetik el; hogy nyelvi nehézségek ne forduljanak elő, ez a bekezdés a megkeresőlevelek céljára kétnyelvű, vagyis magyar és német nyelvű nyomtatványok használatát írja elő, amely nyomtatványok mintáján a szerződő államok már meg is állapították és azoknak szövegét az egyezmény hatálybalépése után a végrehajtási rendeletben fogják közzétenni.