Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-648. Törvényjavaslat a személyállapotra vonatkozó közlések és megkeresések tárgyában Budapesten, 1941. évi szeptember hó 1. napján kelt magyar-német egyezmény becikkelyezéséről

300 648. szám. A 4. cikk értelmében hivatalos megkeresésre be keil vezetni az anyakönyvi alapbejegyzésekre vonatkozó utólagos bejegyzéseket, kiigazításokat vagy az új bejegyzéseket is, ha ennek a megkeresett hatóságra nézve irányadó jog szerint helye van. Az ilyen megkeresésekben azonban mindenkor fel kell tüntetni az érdekelt személyek állampolgárságát, aminek azért van jelentősége, mert a 7. cikk megállapítja azt, hogy az egyik szerződő fél anyaköny vezetői a másik fél állampolgárának családi nevét és utónevét hogyan tartoznak bevezetni az anyakönyvbe. Miután ezek a megkeresések érdemleges anyakönyvi intézkedéseket céloznak, az ilyen megkereséseket az 5. cikk (3) bekezdése értelmében diplomáciai úton kell továbbítani. Az 5. cikk egyébként még azt írja elő, hogy az 1. és 2. cikkben említett anyakönyvi kivonatokat negyedévenként kell megküldeni Magyarországon a budapesti német követség konzuli osztályához, a Német Birodalomban pedig azokhoz a magyar konzuli hatóságokhoz, amelyeket a magyar kormány jelöl ki. Az említett cikkekben megszabott eljárásokat minden esetben illeték- és díjmentesen kell teljesíteni. A 6. cikk kimondja, hogy magánszemélyek anyakönyvi kivonat kiállítása iránt a két szerződő államban közvetlenül fordulhatnak az anyakönyvvezetőkhöz. Nincsen szükség tehát arra, hogy saját hatóságaik közvetítését vegyék igénybe, még kevésbbé szükséges, hogy saját államuknak a másik államban székelő diplomáciai vagy konzuli tisztviselőjéhez forduljanak kérelmeik elintézésének kieszközlése végett. Amennyiben az érdekelt magánszemély vagyontalansági bizonyítványt mutat be, kérelmét illeték és díjmentesen kell elintézni, egyébként sem fizet azonban magasabb illetékeket és díjakat mint a belföldiek. Ennek a cikknek rendelkezései lényeges könnyítéseket foglalnak magukban mindazoknak a magánfeleknek számára, akik a másik szerződő államból óhajtanak beszerezni egyes anyakönyvi kivonatokat. Megjegyzendő, hogy ez az egyezmény nem tartalmaz rendelkezést az anyakönyvi kivonatok hitelesítéséről. Erre azért nincsen szükség, mert a Budapesten, 1940. évi május hó 27. napján kelt és az 1941 : III. törvénycikkbe iktatott magyar-német hitelesítési egyezmény 2. cikke már kimondja, hogy az anyakönyvi okiratokat, kivonatokat, az egyházi anyakönyvi kivonatokat, valamint az állami és egyházi anyakönyvekbe történt bejegyzések másolatait stb., ha azokat valamely állami hatóság, polgári tisztviselő, anyakönyvvezető vagy egyházi anyakönyvvezető állította ki, vagy hitelesítette és hivatali pecséttel vagy bélyegzővel vannak ellátva, további hitelesítéssel, illetve diplomáciai vagy konzuli felülhitelesítéssel ellátni nem szükséges. A 7. cikk azt az érdemleges rendelkezést tartalmazza, hogy az egyik szerződő fél anyakönyvvezetői a másik fél állampolgárainak családi nevét abban az alakban kötelesek bejegyezni, amely az ő hazája jogának megfelel. E cikk (2) bekezdése értelmében az utóneveket is ugyanígy kell bejegyezni a születési anyakönyvbe, ha a gyermek utónevének meghatározására jogosult személy arra vonatkozó nyilatkozatában ezt az alakot használta. A többi anyakönyvbe az utóneveket ugyanabban az alakban kell bejegyezni, mint amelyben azt a születési anyaköny vbe bejegyezték. Ez a rendelkezés a névhűség elvének következetes megvalósítását célozza. A 7. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezés első része azért szól csak az utóneveknek, vagyis a keresztneveknek a születési anyakönyvbe történő bejegyzéséről, mert a házassági esetek anyakönyvezésénél a házasfeleket nem illeti meg az a jog, hogy a házasságnak más néven leendő anyakönyvezését kérjék, mint ahogyan nevüket a születési anyakönyvbe bejegyezték; a névadás a magán-