Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-647. Törvényjavaslat a városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosokról, valamint egyes egészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről
647. szám. 277 II. A kórházügy, valamint a közkórházi ápolási költségek viselésének kérdése már hosszabb idő óta összefoglaló, újabb szabályozást kíván meg. A kórházügy rendezése elsősorban államháztartási okokból szenved késedelmet, de várakozást tesz szükségessé a visszacsatolt, illetőleg visszafoglalt területek kórházaival kapcsolatos kérdések jelenlegi ideiglenes jellegű elrendezettsége is. Az anyaországhoz visszatért területeken a kórházak állami kezelésbevételére nézve tett rendelkezések gyakorlati eredményeit azért látszik kívánatosnak bevárni, mert elsősorban ezek figyelembevételével lehet azt a kérdést általánosságban eldönteni, hogy a közületek által fenntartott kórházak államosítása mennyiben indokolt, ületőleg hogy az államosítás mennyiben jelentene megtakarítást. A közkórházi ápolási költségek viselésének kérdését a jelenlegi államháztartási viszonyok között ugyancsak nem volna lehetséges kielégítően elrendezni. A belügyminiszter által annakidején az 1938. évben benyújtott ezirányú törvényjavaslat alkotmányos tárgyalását is éppen azért kellett elhalasztani, mert a tervezettel szemben minden oldalról megnyilvánuló kívánságok a kiadások oly nagymérvű megnövekedését jelentették volna, amelyre pénzügyi fedezetet biztosítani nem sikerült. Bárha tehát az összefoglaló újabb szabályozásra a jelenlegi időpont nem látszik alkalmasnak, mindazonáltal egyes gyakorlati kérdések elrendezésére — különösen a jogbizonytalanság megszüntetése érdekében — múlhatatlanul szükség van. A törvényjavaslat II. fejezete ezeket a kérdéseket foglalja össze. III. Részben a fejlődő közegészségügy, részben pedig a különleges életviszonyok állandóan vetnek fel olyan új, bár igen fontos, de kisebb méretű problémákat, amelyek megoldása nem külön törvény, hanem sokkal célszerűbben valamely más közegészségügyi vonatkozású törvény keretében történhetik. A törvényjavaslat III. fejezete ilyen, főleg a fertőző betegségek elleni védekezéssel kapcsolatos kérdéseket tárgyal. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. Az (i) bekezdés az általános indokolásban kifejtettek alapján kimondja a városi orvosok, a községi orvosok és a körorvosok államosítását, Az említett orvosokat illetően a kinevezési jog az alkalmazás minőségéből kifolyóan a belügyminisztert illeti meg. Az 1936 : IX. t.-c. 1. §-ának (4) bekezdése értelmében városi orvosi állásra csak azt lehet alkalmazni, aki a tiszti orvosi vizsgát sikerrel letette. A megnövekedett államterületen azonban a városi orvosi állások betöltése a tiszti orvosi képesítés megkívánása folytán egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. A (2) bekezdés olyan értelmű rendelkezéssel kívánja a kérdést megoldani, hogy úgy a városi orvosi, mint a községi orvosi, illetőleg körorvosi állás elnyeréséhez egyforma képesítést ír elő, mégpedig vagylagosan a tiszti orvosi, illetőleg községi orvosi vizsga letételét. E bekezdésnek fontos új rendelkezése, hogy a szóbanlévő orvosi állásokon történő alkalmazás előfeltételéül a belügyminiszter két évnél nem hosszabb tartamú kórházi gyakorlat kimutatását írhatja elő. Ennek a rendelkezésnek indoka, hogy a helyhatósági orvosok az egészségvédelem, illetőleg a gyógyítás körében fejtenek ki tevékenységet s így a gondozásukra bízott lakosság érdekében álló, hogy gyakorlati ismereteik minél teljesebbek legyenek. A gyakorlati szakismeretek tökéletesbítésére és általában a gyakorlati orvosi továbbképzésre ezidőszerint a kórházak mutatkoznak a legalkalmasabbnak, azért kívánja a tervezet ezeket az intézményeket e célból igénybe venni- Minthogy a gyakorlati képzés legfeljebb két év alatt a szükséges szakismeretek teljes elsajátítását lehetővé teszi, a kötelező kórházi gyakorlat legfelső határa két évben állapíttatott meg. Vannak azonban
