Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól
645. szám. 157 A javaslat — az esetleges viták elkerülése céljából — meghatározza, hogy mely ingatlant kell érteni mező- vagy erdőgazdasági ingatlanon, valamint azt is, hogy mely üzemet kell mező- vagy erdőgazdasági üzemnek tekinteni. A javaslat a befejező rendelkezéseiben büntető rendelkezéseket tartalmaz s végül arra való tekintettel, hogy az 1939 : IV. t.-c. 15. és 16. §-ában foglalt szabályozás helyett a zsidók ingatlanaira vonatkozólag az előbbiekben ismertetett rendelkezéseket kívánja életbeléptetni, hatályon kívül helyezi az 1939 : IV. t.-c. 15. és 16, §-át. Mielőtt a javaslat egyes rendelkezéseit a részletes indokolás körében kifejteném, szükségesnek tartom azok ellenvetéseire már most kitérni, akik a,törvényjavaslat benyújtását a rendkívüli viszonyok közepette nem tartják időszerűnek. Vitathatatlan igazság, hogy a mai rendkívüli viszonyok közt mindenekelőtt legfontosabb kötelességünk a mezőgazdasági termelőmunka folytonosságának és fokozásának biztosítása. Ez a szempont vezette a kormányt akkor is, amikor a jelen javaslat benyújtását, illetőleg még nyilvánosságra kerülését megelőzően kiadta az 1.75Ó/1942. M. E. sz. rendeletet. A jelen javaslat— amint már fentiekben általánosságban ismertettem — a termelés folytonosságának érdekében ugyancsak megfelelő rendelkezést kíván törvénytárunkba beiktatni. Ha azonban elismerjük, — mint ahogy el kell ismernünk -— hogy megoldást igénylő zsidókérdés van, akkor nem késhetünk annak a megoldásával, mert a magyarságnak mindig az volt a legnagyobb ereje, hogy a jelentkező életproblémái megoldásához meg tudta ragadni a kínálkozó alkalmakat. Az 1919—-1920-as években a zsidókérdést a maga teljességében nem lehetett volna nálunk megoldani, mert az európai ellenállás akkor minden ilyen törekvést meghiúsított volna. Európának és az európai viszonyoknak, a nemzetközi kapitalizmusnak és a világpolitikai egyensúlynak kellett megváltoznia ahhoz, hogy Magyarország ismét elővegye a szegedi ellenforradalom eszméit és gondolatait és azoknak egy-egy részletét az élet valóságába ültesse. Ahhoz azonban, hogy a magyar politika a zsidókérdésben a cselekvés útjára lépjen s ezt a problémát törvényesen megoldja, nekünk nem volt szükségünk idegenből átvett eszmékre, mert a kérdés megoldásának szükségérzete a magyar társadalomban már évtizedekkel előbb megvolt. A törvényjavaslat általános indokolásának befejezéseként még egyet kívánok hangsúlyozni. A javaslat — amint az egyes rendelkezéseiből is nyilvánvalóan kitűnik — nem birtokpolitikai természetű javaslat. A javaslatnak vannak és tesznek birtokpolitikai vonatkozásai, mert gondoskodnunk kell a zsidók tulajdonából elvont földeknek megfelelő kezekre juttatásáról, a javaslat azonban elsősorban nemzetpolitikai célokat szolgáló fajvédelmi javaslat, amelynek a rendeltetése az ? hogy a zsidóságot kirekessze a magyar föld birtoklásával kapcsolatos jogi és gazdasági hatalomból és biztosítsa ezt a hatalmat a nemzeti közösséghez tartozó gazdatársadalomnak. A törvényjavaslatot -— amely csak azt kívánja a nemzeti közösséghez tartozók számára biztosítani, amit századokkal előbb e közösség elődei szereztek meg, vagy míveltek századokon keresztül — a nemzeti kötelességteljesítés tudatával ajánlom elfogadásra. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. i". Általános rendelkezések. Az 1. §-hoz. A javaslat célja — mint az általános indokolásban is kifejtettem — az, hogy a zsidó fajnak a kezéből kivegye a birtokában lévő mező- és erdőgazdasági ingatlanokat és a nemzetközösséget alkotó történelmi népesség olyan
