Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

156 645. szám. A javaslat az átengedésre kötelezés útján megszerzett ingatlanok birtokba­vételére, a tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzésére és a jogorvoslatokra vonat­kozó szabályokat a termelés folytonosságának biztosítására és az eljárás egyszerű­sítésére tekintettel állapítja meg. Panasznak a javaslat szerint csak azon az alapon van helye, hogy az átengedésre kötelezett nem esik a törvény hatálya alá, vagy hogy az ingatlant a törvény értelmében átengedésre nem lehetne kijelölni vagy, hogy a térítés (ellenérték, 8. §) kiszámítása és kiegyenlítésének módja nem a törvény rendel­kezéseinek megfelelően történt. Ha a már említett esetekben a térítést becslés útján állapították meg, panasznak csak. akkor van helye, ha a földmívelésügyi miniszter a becslőbizottság által megállapított becsértéknél alacsonyabb térítést állapít meg. Ilyen esetben a panaszos kérheti, hogy a térítést a becslőbizottság által megállapított összegre emeljék fel. Az alaptalan panaszokkal való visszaélések ellen - a javaslat egyfelől azzal a rendelkezéssel kíván védekezni, hogy alaptalan panasz esetében alkalmazni kell a polgári perrendtartásról szóló 1911 : 1. törvénycikknek a konok perlekedőkre meg­állapított szabályait, másfelől pedig azzal, hogy az átengedésre kötelező határozat a térítés megállapítása és kifizetése előtt is végrehajtható. Az 1939: IV. törvénycikk alapján folyamatban lévő panaszok tekintetében a javaslat alkalmas intézkedésekkel hidalja át az eddigi és a javaslat alapján meg­induló eljárás közt mutatkozó eltérésekét. A termelés folytonosságának biztosításához fűződő elsőrendű közérdekre tekintettel kimondja a javaslat, hogy az átengedésre kijelölhető ingatlanok tulaj­donosai kötelesek az ingatlanon szokásos gazdálkodást a rendes gazda gondos­ságával mindaddig tovább folytatni, amíg az átengedésre kötelezés, illetve a birtokba­vétel meg nem történik. Az átengedésre kötelezhető személyeknek ily irányú tevé­kenységükért és befektetésükért külön megtérítés jár, feltéve, hogy munká­juk és befektetésük gyümölcseit nem ők szedik be. Az átengedésre kötelezett sze­mély, amennyiben a termelés folytonosságának biztosítása céljából megállapított kötelezettségeknek nem tesz eleget, vagy az ingatlant (alkotórészeket, tartozéko­kat stb.) szándékosan rongálja (elidegeníti vagy megsemmisíti), büntető rendelkezés alá esik (17. §) s ebben az esetben a földmívelésügyi miniszternek joga van arra is, hogy az átengedésre kötelezetteknek járó ellenértéket a kár mértékéhez képest csökkentse. A javaslat szerint a zsidók a jövőben mező- vagy erdőgazdasági ingatlant csak a földmívelésügyi miniszter engedélyével vehetnek haszonbérbe. Pára és egyéb erdei termékre vonatkozó kitermelési jogot is csak a földmívelésügyi miniszter engedélyével lehet átruházni zsidóra. A zsidó haszonbérletek csökkentését célozza a javaslatnak az a rendelkezése, amely szerint a nemzsidó haszonbérbeadó — amennyiben ingatlanát házi keze­lésbe kívánja venni vagy ingatlanán kishaszonbérleteket kíván létesíteni — zsidó haszonbérlőjének a törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül felmond­hat. Felmondás esetében a tulajdonos a haszonbérlő tulajdonában lévő élő és holt felszerelésre — a felszerelés teljes és valóságos értékének részletekben megfizetése ellenében — igényt tarthat. A végrehajtás érdekében szükséges adatbejelentési és egyéb kötelezettségekre vonatkozó eljárási szabályok részletes megállapítását a javaslat a földmívelésügyi és az érdekelt miniszterre bízza. A megszerzett ingatlanok felhasználása tekintetében általában a fennálló jogszabályok az irányadók, jogot ad azonban a javaslat a földmívelésügyi minisz­ternek arra is, hogy a szükséges intézkedéseket indokolt esetben a fennálló jog­szabályoktól eltérően is rendeleti úton állapítsa meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom