Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

645. szám. 143 Melléklet a 645. számú irományhoz. Indokolás „a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól"^ szóló törvényjavaslathoz. I; ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. Jogszabályaink már az Árpádházi királyok korában is tartalmaztak olyan rendelkezéseket, amelyek a zsidók jogait korlátozták. Szent László és Kálmán királyaink dekrétumokkal tiltották meg a zsidóknak, hogy keresztény rabszolgát tarthassanak. Ezek a kétségtelenül egyházi célok szolgálatában megszületett dekrétumok — a földmiveléshez szükséges munkaerő elvonásával — alkalmasak lehettek arra is, hogy a zsidók birtoklását megnehezitsék. IV. Béla királyunk 1251-ben kelt szabadalomlevele a zsidóságnak különböző szabadságokat engedélyezett, azonban a szabadalomlevél 24. pontja szerint az országnagyok által zsidóknál elzálogosított jószágokat keresztény kiválthatja ; tehát itt is nyomát találjuk a zsidók birtoklási jogainak korlátozására irányuló törekvéseknek. Nagy Lajos királyunk 1360-ban az országból eltávolította a zsidókat, javaik értékesítésére határidőt szabott s a bizonyos idő alatt el nem adott javaikat a kincstár részére lefoglalta. Mátyás király 1475-ben Pozsony városához intézett rendeletében megtiltotta a város lakóinak, hogy ingatlanaikat zsidóknál elzálogosítsák, minthogy a keresztény tulajdonban levő ingatlanoknak zsidókézre jutása »nyilvános botrány az összes kereszténységre«. A zsidók birtokszerzésével szemben vallott közfelfogás a Habsburgházi uralkodók alatt sem mutat lényeges változást. III. Ferdinánd 1647-ben kiadott rendeletében a zsidókról úgy emlékezik meg, mint akik »az ország jogainak nem részesei«, már pedig az ország (a »regnum«) jogai közé tartozott a föld birtokának joga is. Még a XVIII. század második felében II. József is csak azt engedte meg, hogy a zsidók jobbágytelkeket bérelhessenek, ha sajátkezüleg művelik. A különböző korokból vázlatosan kiragadott törvények és rendeletek olyan korszakok közfelfogását tükrözik vissza, amelyeknek jogi és gazdasági rendje nemcsak nem kedyezett, de kifejezetten akadályozta is a zsidók földbirtoklási lehetőségeit. Hazánkban a földbirtoklás rendjét teljes öt évszázadon keresztül Nagy Lajos királyunk 1351-ben kelt — ősiség néven ismeretes — dekrétuma szabályozta. A társadalmi és gazdasági berendezkedésünknek egész 1848-ig alapjává vált e törvényünk, megszüntetve a nemeseknek birtokaik felett való szabad rendelkezési jogát, a nemzetségi és adományi birtokokat — az egyéni rendelkezési jog korlátozásával — kötött családi tulajdonná tette, amely az egyenesági és