Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-592. Törvényjavaslat a Berlinben 1940. évi július hó 20. napján kelt magyar-német konzuli egyezmény becikkelyezéséről

410 592. szám. (2) Ebből a célból írásban a helyi hatóságokhoz kellf ordulniok és hivatalos okiratoknak, különösen a hajószemélyzeti jegyzékből készült hiteles kivonatoknak felmutatásával igazolniok kell, hogy azok a személyek, akiknek kiszolgáltatását kérik, valóban a hajószemélyzethez tartoznak. Azokban a helyiségekben, ahol nincsen konzul, a megkeresést ugyanazon feltételek mellett a hajó vezetője maga is előterjesztheti. Az ily módon előterjesztett megkeresésekre a szökevények kiszolgáltatása — hacsak az átadást különös okok nem akadályozzák — meg nem tagadható. (3) A helyi hatóságok az elfogott személyeket a konzul megkeresésére és költségére a helyi fogházakban őrizetben tartják. Ha a konzul a letartóztatás napjától számított két hónapon belül nem kísértette őket vissza a hajóra, vagy a lobogó államába nem küldhette vissza, vagy ha a fogvatartásukkal járó költségek nem nyernek rendszeres megtérítést, úgy a szökevényeket a konzulnak három nappal előbb történt értesítése után szabadon fogják bocsátani és őket ugyanabból az esetből kifolyólag újból letartóztatni nem lehet. (4) Ha a szökevény annak a Félnek a területén, ahol tartózkodik, ennek a Félnek a törvényei szerint büntetendő cselekményt követett el, az átadását mindaddig el lehet halasztani, amíg a helyi bíróság ítéletet nem hozott és ezt teljes egészében végre nem hajtották. (5) A Szerződő Felek egyetértenek arra vonatkozólag, hogy a hajószemélyzet ama tagjaira, akik annak a Szerződő Félnek állampolgárai, amelynek a területén megszöktek, ennek a szakasznak rendelkezései nem nyernek alkalmazást, (2) Zu diesem Zweck haben sie sich schriftlich an die Ortsbehörden zu wenden und durch Vorlage von amtlichen Urkunden, insbesondere von beglaubigten Auszügen aus der Musterrolle, nachzuweisen, dass die Personen, deren Übergabe verlangt wird, tatsächlich zur Besatzung des Schiffs gehören. An Orten, an denen sich kein Konsul befindet, kann der Antrag unter den gleichen Bedingungen durch den Schiffsführer selbst gestellt werden. Auf den so gestellten Antrag hin kann die Übergabe der Entwichenen nicht abgelehnt werden, es sei denn, dass der Übergabe besondere Gründe entgegenstehen. (3) Die Ortsbehörden sollen die festgenommenen Personen auf Antrag und auf Kosten des Konsuls in den Ortsgefängnissen in Gewahrsam halten. Wenn der Konsul innerhalb zweier auf den Tag der Festnahme folgenden Monate sie nicht an Bord hat zurückführen lassen oder nach dem Flaggenstaat senden können, oder wenn die Kosten ihrer Haft nicht regelmässig bezahlt werden, so werden nach einer dem Konsul drei Tage vorher zu machenden Mitteilung die Entwichenen wieder freigelassen und dürfen aus dem nämlichen Grund nicht wieder festgenommen werden, (4) Hat sich der Entwichene im Gebiet des Teils, in dem er sich befindet, einer nach der Gesetzgebung dieses Teils strafbaren Handlung schuldig gemacht, so kann die Übergabe aufgeschoben werden, bis das örtliche Gericht sein Urteil gefällt Üat und dieses seinem ganzen Umfang nach vollstreckt worden ist. (5) Die vertragschliessenden Teile sind darüber einig, dass diejenigen Mitglieder der Besatzung, die Angehörige des vertragschliessenden Teils sind, in dessen Gebiet sie entwichen sind, von den Bestimmungen dieses Paragraphen ausgenommen sein sollen,