Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-592. Törvényjavaslat a Berlinben 1940. évi július hó 20. napján kelt magyar-német konzuli egyezmény becikkelyezéséről

406 592. szám. az illetékes helyi hatóság köteles erről annak a Félnek illetékes konzulát, amelynek állampolgára volt a meghalt, a halálesetről haladéktalanul értesíteni és vele közölni mindazt, ami előtte az örökösökre és azok tartózkodó helyére, a hagyaték értékére és állagára, valamint halálesetre szóló esetleges intézkedés létezésére vonatkozólag ismeretes. Ugyanez áll akkor is, ha a helyi hatóság arról szerez tudomást, hogy a másik Szerződő Fél állampolgára, aki külföldön halt meg, belföldön vagyont hagyott hátra. (2) Ha annak a Félnek a konzuia, amelynek állampolgára volt a meghalt, előbb értesült a halálesetről, úgy ő köteles arról a helyi hatóságot értesíteni. 2. §. A hagyaték biztosítása. (1) A hagyaték biztosításáról első sorban az illetékes helyi hatóságnak kell gondoskodnia. Ennek azokra a rendelkezésekre kell szorítkoznia, amelyek avégből szükségesek, hogy a hagyaték állaga érintetlen maradjon; ilyen a lepecsételés és a hagyatéki leltár , készítése. A konzul megkeresésére minden esetben köteles a tőle kívánt biztosítási intézkedéseket megtenni. (2) A konzul a helyi hatósággal együtt, vagy ha az még nem lépett közbe, egyedül is — a küldő Szerződő Fél jogszabályainak megfelelően — akár személyesen, akár egy általa kinevezett, meghatalmazásával ellátott helyettese útján lepecsételheti a hagyatékhoz tartozó ingóságokat és felveheti a hagyatéki leltárt, miközben igénybe veheti a helyi hatóságok segítségét. (3) A helyi hatóságok és a konzul kötelesek alkalmat nyújtani egymásnak a biztosítási intézkedéseknél közreműködésre, amennyiben azt különös körülmények nem akadályozzák, A hades anderen Teils, so hat die zuständige Ortsbehörde dem zuständigen Konsul des Teils, dem der Verstorbene angehörte, unverzüglich von dem Tod Kenntnis zu geben und ihm mitzuteilen, was ihr über die Erben und deren Aufenthalt, den Wert und die Zusammensetzung des Nachlasses sowie über das etwaige Vorhandensein einer Verfügung von Todes wegen bekannt ist. Dasselbe gilt, wenn der Ortsbehörde bekannt wird, dass ein Angehöriger des anderen Vertragschliessenden Teils, der im Ausland gestorben ist, im Inland Vermögen hinterlassen hat. (2) Erhält zuerst der Konsul des Teils, dem der Verstorbene angehörte, von dem Todesfall Kenntnis, so benachrichtigt er seinerseits die Ortsbehörde. §2 Sicherung des Nachlasses (1) Für die Sicherung des Nachlasses hat in erster Linie die zuständige Ortsbehörde zu sorgen. Sie hat sich auf Massnahmen zu beschränken, die erforderlich sind, um die Substanz des Nachlasses unversehrt zu erhalten, wie Siegelung und Aufnahme eines Nachlassverzeichnisses. Auf Ersuchen des Konsuls hat sie in jedem Fall die von ihm gewünschten Sicherungsmassregeln zu treffen. (2) Der Konsul kann gemeinsam mit der Ortsbehörde oder, soweit sie noch nicht eingegriffen hat, allein gemäss den Vorschriften des entsendenden vertragschliessenden Teils entweder persönlich oder durch einen von ihm ernannten, mit seiner Vollmacht versehenen Vertreter den beweglichen Nachlass siegeln und ein Nachlassverzeichnis aufnehmen, wobei er die Hilfe der Ortsbehörden in Anspruch nehmen darf. (3) Ortsbehörden und Konsuln haben einander, sofern nicht besondere Umstände entgegenstehen, Gelegenheit zur Mitwirkung bei den Sicherungsmassnah men zu geben. Die Behörde, die