Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-592. Törvényjavaslat a Berlinben 1940. évi július hó 20. napján kelt magyar-német konzuli egyezmény becikkelyezéséről

404 592. szám. szagában hatályos jogszabályok irányadók. (3) Mindezekről a jogügyletekről és szerződésekről készült okiratokat, amennyiben azokat a konzul foglalta írásba, ő tanúsította vagy hitelesítette és a konzuli pecséttel is ellátta, éppenúgy, mint azoknak a konzul által hivatali pecsétjének alkalmazásával hitelesített másolatát, kivonatát és fordítását, annak a Szerződő Félnek a területén, amelyen a konzul székhelye van, közokiratoknak, illetve közhitelesítéssel ellátott okiratoknak tekintik és ezeknek hasonló joghatályuk és ugyanolyan bizonyító erejük van, mintha ennek az államnak hatósága, közhivatalnoka, vagy közhitelű szerve szerkesztette, tanúsította vagy hitelesítette volna azokat. Ez a hatály és ez a bizonyító erő csak a külső alakra vonatkozik, nem pedig a jogügylet vagy szerződés tartalmára és joghatására. (4) Abban az esetben, ha kétség merülne fel a Felek valamelyik konzulátusának irodájában felvett vagy iktatott okirat hitelessége, vagy a fentemlített másolatok, kivonatok vagy fordítások hitelessége és pontossága tekintetében, azoknak az eredetivel összehasonlítását az érdekelttől, aki ilyen irányú kérelmet terjeszt elő, nem lehet megtagadni. Az érdekelt az öszszehasonlításnál jelen lehet, ha ezt szükségesnek tartja. 12. cikk. Útlevelek és más okiratok kiállítása és láttamozása. (1) A konzulok, amennyiben a küldő Szerződő Fél jogszabályai őket erre felhatalmazzák, ennek a Félnek jogszabályai szerint ennek állampolgárai részére útleveleket és más hasonló útiokmányokat kiállíthatnak és a küldő Szerződő Fél területére való beutazásra vagy azon átutazásra jogosító útlevélláttamozásokat eszközölhetnek. Land seines Amtssitzes geltenden Vorschriften. (3) Alle diese Rechtsgeschäfte und Verträge sollen, wenn sie von dem Konsul aufgenommen, bestätigt oder beglaubigt und mit dem Konsulatssiegel versehen sind, ebenso wie die von ihm unter Beifügung seines Amtssiegels beglaubigten Abschriften, Auszüge und Übersetzungen davon im Gebiet des vertragschliessenden Teils, in dem sich der Amtssitz dieses Konsuls befindet, als öffentliche oder öffentlich beglaubigte Urkunden angesehen werden und den gleichen Wert und die gleiche Beweiskraft haben, als wenn sie von einer Behörde, von einem Beamten oder von einer öffentlichen Urkundsperson dieses Teils aufgenommen, bestätigt oder beglaubigt wären. Dieser Wert und diese Beweiskraft beziehen sich lediglich auf die Form und nicht auf den Inhalt und die Wirkung des Rechtsgeschäfts oder des Vertrags. (4) Falls sich ein Zweifel erhebt über die Echtheit eines in der Kanzlei eines der beiderseitigen Konsulate aufgenommenen oder eingetragenen Rechtsgeschäfts oder über die Echtheit und Genauigkeit der erwähnten Abschriften, Auszüge oder Übersetzungen, kann dem Beteiligten, der darum nachsucht, die Vergleichung mit der Urschrift nicht verweigert werden. Er kann der Vergleichung beiwohnen, wenn er es für erforderlich hält. Artikel 12 Ausstellung und Visierung von Pässen und anderen Urkunden (1) Die Konsuln können, soweit sie nach den Vorschriften des entsendenden vertragschliessenden Teijs dazu befugt sind, gemäss den Vorschriften dieses Teils für dessen Angehörige Pässe und ähnliche Ausweispapiere ausstellen und Sichtvermerke zur Einreise in das Gebiet des entsendenden vertragschliessenden Teils oder zur Durchreise durch dieses erteilen,