Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről

326 585. szám. mentesül ezzel a földmívelésügyi minisztérium és több munkát szentelhet az irányítás feladataira, de a részletügyeket nem is lehet célszerűen intézni központosítva és országosan.« A javaslat, valamint annak részletes indokolása tartalmazza azokat a lehetőségeket, amelyeknél az érdekképviselet munkája különösen értékesíthető. A javaslat azonban nem bízza egészen a végrehajtást a törvénnyel létesített mezőgazdasági érdekképviseleti szervezetekre. Ennek oka az, hogy a törvénnyel létesített mezőgazdasági érdekképviselet mai felépítésében nem egyesíti az összes gazdatársadalmi erőket. Lehetővé kellene tenni tehát, hogy a végrehajtásban a törvénnyel létesített érdekképviseletek mellett más nagymultú és érdemes munkásságot végzett gazdatársadalmi szervezetek is részt vehessenek. Ily megoldás viszont a rendelkezések végrehajtásának átütő erejét annyira elvenné, az egyes rendelkezések végrehajtását annyira meglassítaná, hogy a végrehajtás már eleve sikertelenségre volna kárhoztatva. Mindezekre figyelemmel ezért a javaslat az érdekképviseleteket csak ott vonja be, ahol a végrehajtás sikerét az érdekképviseletek széttagoltsága nem veszélyezteti. A mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos feladatok zömének az érdekképviseletekre való átruházása csak akkor várható, — de akkor viszont kívánatos — amikor a mezőgazdasági érdekképviselet reformjára vonatkozó törvényt a törvényhozás megalkotta. Felvetődnék ezzel kapcsolatban, hogy miért nem nyújtottam be ilyen körülmények között először az érdekképviseleti reformról szóló törvényjavaslatot s csak azután a jelen javaslatot. Ebben a kérdésben meggyőződésem az, hogy először kell törvényhozásilag megállapítani a mezőgazdaság fejlesztése érdekében szükséges feladatokat s ezekhez kell simítani, hozzáilleszteni az érdekképviseleti szervezeteket. Ellenkező esetben abba a hibába esnénk, hogy az új szervezetet önmagáért, nem pedig a feladatkörökhöz mérten hívnánk életre. Az említett körülmények folytán a javaslat az állami közigazgatásnak is jelentős feladatokat juttat a végrehajtásnál. Ez szükséges azért is, mert egyes feladatokat csak közhivatali szervezettel lehet ellátni. Ezt a megoldást kívánja sok esetben az egységes végrehajtáshoz és a részérdekeken való felülemelkedéshez fűződő közérdek is. Bizonyos azonban, hogy mezőgazdasági igazgatásunk is fogyatékos mind szervezetében, mind kiépítettségében. Ennek oka az, hogy a gazdasági közfeladatok igazgatása — a XIX. század politikai felfogásából kifolyólag — háttérbe szorult, a törvényhatósági és községi igazgatási szervezeteknek ebbeli funkciója pedig erőtlen maradt. Feltétlenül szükséges ezért, hogy a javaslat végrehajtásával kapcsolatban a földmívelésügyi igazgatás átszerveztessék. Ez iránt a szükséges intézkedéseket már megtettem. Épülőfélben levő mezőgazdasági igazgatásról és nem egyöntetű érdekképviseleti szervezetről lévén szó, a javaslat a végrehajtás helyes módját abban kívánja megtalálni, hogy a feladatkörök végrehajtását — azok természete szerint — megosztja a gazdatársadalmi szervezetek és a hivatalos igazgatási szervezetek között. A dolog természete szerint azért, mert más természetű például a vetőmagkiosztás lebonyolítása és más természetű a vetőmag helyes felhasználására vonatkozó útmutatás. A földmívelésügyi igazgatási szervezeteken kívül tekintettel kellett lenni a javaslatban a vármegyei Önkormányzati hatóságokra is, minthogy a földmívelésügyi miniszter közép- és alsófokon nem rendelkezik hatósági jogkörrel felruházott fórumokkal, tehát az ily természetű rendelkezéseket az általános igazgatási