Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről

324 585. szám. gazdálkodást nem kívánja sem intézményesen kiépíteni, sem túlhajtani, nem kíván tovább menni, csak a közérdek biztosításáig. Intézményesítésről csak rendkívüli háborús viszonyok között lehetne szó, arranézve pedig a honvédelemről szóló 1939 : II. törvénycikk megfelelő rendelkezéseket tartalmaz. A kény szergazdálkodás túlhajtását pedig már a dolog természete kizárja, mert a kényszer természetében rejlik, hogy azt egylielyütt, átütő erővel kell alkalmazni, a szétszórt mezőgazdasági üzemekben pedig erről nem lehet szó. A javaslat a gazdasági rend megóvására jórészben csak felhatalmazást tartalmaz, mert hiszen előre konkrét rendelkezéseket tenni nem is lehetséges. Természetes, hogy amennyiben a kormányzat a javaslatban foglalt rendelkezésekkel élve a birtokosokat kötelezi meghatározott irányú termelésre, illetőleg tenyésztésre, ennek a kötelezésnek összhangban kell állnia az értékesítési lehetőségekkel. 12. A termelés előmozdítására szolgáló és az előbbiekben ismertetett eszközök és módok alkalmazása az állami irányításnak a feladata. Az irányításban a javaslat nem keres csodálatos újszerűséget, hanem napvilágra kívánja hozni azokat az értékeket, amiket a magyar föld magában rejt. Ennek megfelelően a termelést akként kívánja irányítani, hogy minden kedvezményt megadjon a helyes irányú tevékenységnek, ne adjon kedvezményt a veszteglőnek és, hátránnyal sújtsa a termelési renddel ellenkező tevékenységet. Az irányításnak enyhítenie kell továbbá mezőgazdasági termelésünk merevségét, azt rugékonyabbá kell tenni a sokoldalú gazdálkodás kifejlesztésével, hogy a termésingadozásokból eredő hátrányokat egy másik termelési ág kiegyensúlyozza. Az irányításnak továbbá megfelelőbben kell hasznosítani azt a hatalmas munkateljesítményt, ami a magyar kis- és törpebirtokosaink és általában a gazdatársadalom részéről napról-napra megmutatkozik, de sokszor helytelen iránya folytán kellő eredményességet elérni nem tud. Irányítani csak a mezőgazdasági termelési ágak összefüggésének tudatában lehet. Szerves szintézisben kell áttekinteni a mezőgazdasági termelést, mert az összefüggések egyetlen termelési ágban sem olyan erősek, mint a mezőgazdaságban. A szarvasmarhatenyésztés előmozdítása például a tejtermelés növekedésében is jelentkezik ; gondoskodni kell tehát időben a tej megfelelő feldolgozásáról és értékesítéséről, a tej szövetkezeti hálózat kiépítéséről. Az állami irányítás ellenérveként hozzák fel az államgazdaság veszélyét, az egyéni kezdeményezés megbénítását, a nemzeti sajátosságok elhalványít ásat, végül azt, hogy a mai viszonyok között nem időszerű messzeható állami irányítással foglalkozni. Elhibázott volna az irányításban a tervgazdálkodás veszedelmét látni. Tervről annyiban lehet szó, ho^y a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló minden szerves javaslatnak, így ennek a javaslatnak is, határozott célokat kell maga elé kitűzni. Az ilyen értelemben felfogott tervgazdálkodás nem egyes államrendszerek gazdasági politikájának sajátossága. Ahhoz nem férhet kétség, hogy az irányításnak a vállalkozási kedvet nem szabad megbénítani, az egyéni teljesítményt nem szabad csökkenteni a termelési tevékenység uniformizálásával. A javaslat sem kíván a múlhatatlanul szükségesnél több és a termelést feleslegesen zavaró korlátozásokat felállítani. A legjobb szándék sem pótolhatja ugyanis az egyéni gazdálkodásnak nagyobb lendületét, aminek természetes rugója a saját tulajdon, az öröklött, vagy választott hivatás, a közvetlen szellemi és anyagi érdekeltség.