Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről

318 5&Í5. szám. ságunk jövedelmezőségének a minőségi és mennyiségi termelés útján való növelésével ; b) a mezőgazdasági munkavállalókkal szemben fennálló és fokozódó szociális kívánalmak a munkaadót arra is kötelezik, hogy gazdaságának teherbíró képességét a gazdálkodás belterjességének fokozásával növelje ; c) a rohamosan kibontakozódó földbirtokpolitikai rendelkezésekkel együtt kell járni a termelési rend megóvására irányuló állami beavatkozásnak a végből, hogy a földhöz juttatottak számára a föld ne csak politikai kielégülést jelentsen, hanem gazdasági és társadalmi megszilárdulásukat elősegítse kellő felszereléssel való ellátásuk és termelésüknek irányítása ; d) népfeleslegeinket részben belterjes mezőgazdaságnak kell felszívnia ; e végből a földtől való menekülés gazdasági okait meg kell szüntetni akként, hogy a kis- és törpebirtokos társadalom és a mezőgazdasági munkások munkateljesítménye virágzó mezőgazdaságban találja meg számítását ; e) a honvédelem érdekében a nemzeti erőkifejtést a mezőgazdasági termelésben is fokozni kell és meg kell teremteni a készletszerű gyűjtés alapjait; f) mezőgazdasági termelésünknek alkalmazkodnia kell az értékesítési lehetőségekhez, különben mezőgazdasági terményeink, termékeink, állataink csak oly tetemes pénzügyi áldozatokkal tehetők versenyképesekké, amelyeket az állam tartósan nem vállalhat, a belföldi fogyasztás pedig ezzel tartósan meg nem terhelhető ; g) a háború után bekövetkező eshetőségeknek mezőgazdasági termelésünk minőségi fejlesztésével és megszervezésével már most elébe kell vágnunk, hogy az új európai munkaközösségben gazdasági adottságainkat és dolgos népünk munkájának eredményét biztosíthassuk; h) általában mezőgazdasági termelésünket akkén£ kell fejlesztenünk, hogy minél több szükségletet, köztük az ipar szükségletét is, hazai eredetű mezőgazdasági javakkal fedezhessük s gazdasági biztonságunkat a mezőgazdasági termelésben is megszilárdítsuk. 4. Kétséget nöm szenved, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésénél az egyik legerősebb fegyvere az államhatalomnak a megfelelő árpolitika. Elsősorban ez fokozza a termelési kedvet. Akár a jutalmazásnak, akár a kényszerrendszabálynak csak akkor van eredménye, ha egyidejűleg a termelés jövedelmezősége is biztosított. Ha a kapott ár huzamosan nem fedezi a termelési költségeket, a különbséget a gazda tőkéjéből kénytelen fedezni. Bekövetkezik az elszegényedés, a befektetések csökkentése, a gazdaság elhanyagolt állapota, a külterjes gazdálkodás. A magyar gazda ugyan — ily nehéz időkkel — szívósságát, élelmességét és igénytelenségét szegezte szembe és válságos időkben is biztosította a termelés folytonosságát, de ily nehéz időket tartósan a magyar gazda sem tudna elviselni. Amennyire kétségtelen, hogy az árpolitika az egyik legerősebb fegyver a termelés fejlesztésére, annyira kétségtelen az is, hogy csak az egyik eszköz és nem kizárólagos eszköz. A megfelelő árpolitika sem vonja maga után minden esetben a. termelésnek a kívánatos irányba való fejlődését. Általános tapasztalat, hogy ha valamely termény ára az általános árszínvonalból kiemelkedik, ez nem eredményezi minden esetben az illető termény belterjesebb művelését. A másik oldalon pedig figyelembe kell venni, hogy egy-egy termény hanyatló ára nem váltja ki — különösen kis- és törpebirtokosoknál — minden esetben a más irányú termelést, mert a termelő a hanyatló árakat ugyanazon irányú gazdálkodásban a munkaidő meghosszabbításával, keményebb munkával egyensúlyozza ki.