Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-508. Törvényjavaslat a felségsértésről, a lázadásról, valamint a súlyos bűntettek előkészítésének büntetéséről

508. szám. 435 késztető terhet a javaslat csak a legfőbb veszély: a felségsértés elhárítása végett rója a polgárokra. A 9. §-ban foglalt büntetés arányban van a 4. §-ban meghatározottal. Az öt évig terjedhető börtön és a három évig terjedhető fogház közt lévő fokozatosság megfelel a felségsértés és a lázadás súlybeli különbségének. A 8. §. alá eső, a javaslatban nem lázadásnak nevezett, de ahhoz az állami és társadalmi rendet és békét veszélyeztető jellegénél fogva közelálló bűncselekmény esetében a lázadás elhárításával a mozgalom vagy szervezkedés meghiúsításának van egyenlő jelentősége. A 10. §-hoz. A §. lényegében a Btk. 159. §. rendelkezését tartja hatályban. Célszerűnek mutatkozhatni, hogy a kormányzat, ha már a nyilt lázadás kitörésének gátat nem tudott vetni és a viszályt a rendelkezésére álló hatalmi eszközökkel sem tudja hamarosan elfojtani, legalább a további áldozatok elkerülése és maguknak a félrevezetett lázadóknak kímélése végett is, még egy alkalmat nyújtson a visszalépésre. A lázadás résztvevői már a közvetlen cselekménnyel, illetőleg csoportosulással (5. és 6. §-ok) bűnösökké váltak a befejezett lázadás bűntettében, büntetlenségüket tehát nem lehet semmiféle általános büntetőjogi elvből levezetni. Ezt csak magasabb közérdek indokolhatja, amelynek kedvéért adott esetben a büntetőtörvény szoros alkalmazásának elvén is rést lehet ütni. Ez okból a §-ban meghatározott büntetlenség azokhoz a feltételekhez van kötve, hogy azt hatóság vagy katonai parancsnok biztosítsa, — hogy a lázadás abbanhagyására való felszólítás a büntetlenséget kifejezetten kilátásba helyezze, — hogy a lázadásban való részvétel abbanhagyása a felszólításra azonnal és a felszólítás következtében történjék meg és hogy a hatóság felhívásában foglalt esetleges feltételeket (fegyverek átadása stb.) a lázadók teljesítsék. A törvényhozásunk által már a Btk. 159. §-ában elfoglalt álláspontnak felel meg, hogy a büntetlenség kivételes kedvezményében csak a mások által befolyásolt, félrevezetett résztvevők részesülhetnek, maguk a kezdeményezők és vezetők nem, — továbbá, hogy a fosztogatás, pusztítás vagy erőszakoskodás tetteseit vagy részeseit a §. nem menti fel ennek az — egyébként is büntetendő — cselekményüknek büntetőjogi következményei alól. A 11. §-hoz. Az általános indokolásban már kifejtettem, miért szükséges a büntethetőséget a kísérleten túl, az előkészület területére is kiterjeszteni s miért helyénvaló e tekintetben a bűncselekmények és az előkészítő cselekmények egyes nemeire szorítkozó részletszabályok helyett a súlyos bűntettekre általában kiterjedő egyetemes jellegű rendelkezést alkotni. A súlyos bűntettek kategóriáját a §. úgy állítja fel, hogy ebben mindenz a törvényben halállal, vagy fegyházzal sújtott bűntett tartozzék. Tehát figyelmen kívül marad, hogy az adott esetben a bíróság a rendkívüli enyhítés jogánál fogva másnemű büntetést alkalmazott vagy fog előreláthatóan alkalmazni. ' Az előkészítő cselekmények büntethetőségének általános feltétele, hogy a, »a bűntett elkövetésének vagy előidézésének határozott és komoly szándékával« történjék. Az idézett első szavai arra utalnak, hogy az előkészítésen fáradozó vagy maga akarja az előkészített bűncselekményt véghezvinni, vagy elő akarja idézni azt, hogy a szándékolt deliktumot az ő szellemi vagy fizikai behatásának következményeként más vigye véghez. A »határozott és komoly« kifejezésekkel szemben nem alap nélkül lehetne felhozni, hogy a »szándéknak« ezek a jelzői feleslegesek, e tulajdonságok hiányában egyáltalában nem lehet szándékról beszélni. A §. azonban nem véli szükségtelennek a szándék e jellemző vonásainak külön hangsúlyozását akkor, amidőn a büntethetőséget új, széles területre terjeszti ki. Az